Fél éve, hogy elveszítettem a macskámat és még mindig rendszeresen sírok miatta. Mit tehetnék?
Folyamat bennem van a bűntudat, a düh és a szomorúság.
Nem tudom elfogadni, hogy már nincs mellettem. Sehogy sem tudok továbblépni az elfogadás szakaszába.
Nem tudok így élni mert ha eszembe jut már sírhatnék fog el.
Gondolkoztam, hogy el kéne menni egy terapeutához, de nem tudom.
Ki mit tett, hogy elfogadja már nincs vele többé?
Kezdek megőrülni a hiányától és nem tudom mit tehetnék... iszonyatosan hiányzik.
Aki járt terapeutához mi a vélemény? Sokat segített neki?
Köszönöm az összes normális választ.
Kedves Kérdező, segített neked valami?
Egy hete veszítettem el a 'rám maradt' öreg cicámat. Csupán pár hónapot tölthettünk együtt, éppen csak kezdett kibontakozni a kapcsolatunk. Nagyon fáj. Sokkal jobban megvisel a halála, mint az embereké. Talán azért van ez mert úgy gondolom, hogy az állatok kevésbé bűnösök. Tisztább a lelkük. Kevesebb rosszat tett az életében, mint az általam ismert emberek. Nagyon szerettem a nagyszüleimet, fájt az elvesztésük, mamámat hónapokig ápoltuk is, de össze sem hasonlítható az a fajta fájdalom ezzel. A cicám nem tudott szólni, hogy rosszul van, nem vétkezett, csak arra vágyott, hogy szeressem... Nehéz megbírkoznom a bűntudattal, hogy talán segíthettem volna, ha idejében észreveszem, hogy beteg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!