Fél éve, hogy elveszítettem a macskámat és még mindig rendszeresen sírok miatta. Mit tehetnék?
Folyamat bennem van a bűntudat, a düh és a szomorúság.
Nem tudom elfogadni, hogy már nincs mellettem. Sehogy sem tudok továbblépni az elfogadás szakaszába.
Nem tudok így élni mert ha eszembe jut már sírhatnék fog el.
Gondolkoztam, hogy el kéne menni egy terapeutához, de nem tudom.
Ki mit tett, hogy elfogadja már nincs vele többé?
Kezdek megőrülni a hiányától és nem tudom mit tehetnék... iszonyatosan hiányzik.
Aki járt terapeutához mi a vélemény? Sokat segített neki?
Köszönöm az összes normális választ.
Igen tudom, hogy nem normális azért kérdeztem itt. Hát ha kapok egy jó ötletet, egy segítségnyújtást.
Aki így tett annak meg nagyon hálás vagyok, köszönöm szépen!
Tudod jól, hogy sok a rossz indulatú ember... engem sem tudnak hidegen hagyni sajnos. De:
Házhoz jöttél a lóf ért :D
Aki elmegy k vának, ne csodálkozzon ha + sszák.
Tartják a mondások.
#9-es szintén.
#9:
ha érdemi válaszra is vársz, ha nagyon kell fordulj segítséghez, jobb mint megbolondulni. Meg egy szakember előtt semmi sem ciki és tabu.
Másik tipp az elsőhöz hasonló: vegyél másikat.
Szerelmet, vagy fonots személyt, anyát, papát stb nem tudunk így pótolni és másra irányítani a figyelmünket, megszeretni így mást, legalábbis nem túl természetes és bizarr valakit a nagypapánkként szeretni, bár van amikor az embernek ilyen érzése van, hogy ez a bácsi olyan jófej v vmi. De egyállatot igen. És akkor így talán meg tudsz bírkózni vele.
Igen, kettes, egy macska miatt nyavalyog. És?
Én is vesztettem el családtagomat, mi köze annak ahhoz, hogy a macskám is hiányzik. Persze, hogy hiányzik, 14 évig ott volt velünk, az életünk része volt, rengeteg örömet és vidám pillanatot szerzett nekünk. Annyira hozzánk tartozott, hogy ha rég nem látott ismerőssel találkoztam, nemcsak a férjem, gyerekem felől érdeklődött, hanem a macska felől is.
Kérdező, szerezz egy másik cicát, ő lesz a legjobb terapeuta. Nem, nem a régi helyett. Hanem, hogy legyen melletted egy kis, meleg szőrgombóc, aki majd enyhíti a bánatodat. Hidd el, idővel hozzád nő, őt is ugyanannyira tudod majd szeretni.
Sosem felejtem el, anyám elveszítette a cicáját, teljesen kiborult tőle. Vagy 3 hónap után vittem neki egy aranyos kis cirmost. Hát nem örült neki. Rá sem bírt nézni. Már azon gondolkodtam, nem volt jó ötlet, elhozom tőle, amikor a macska beteg lett. Na, akkor valami megváltozott. Anyukám megrémült, hogy ez is elmegy, és ő nem adott neki egy esélyt. Rohant vele az orvoshoz, ott ült mellette éjszaka, a macsek végül felépült, és bizony nem adta volna semmiért többet.
Az ilyen, néhány EQ=0 szaralakoknál egy macska körme vége többet ér 1000x, mint azok a hülygyerekek, vagy nem tudom kicsodák, akik ide írogatnak érzéketlenül.
Remélem nem fogtok sosem szaporodni, de még csak párt találni sem. Ajánlom a kötelet, csendben...
Szia!
Én is hasonló cipőben járok/jártam, nemrég vesztettem el a kutyusom. Ne törődj azokkal akik elbagatellizálják a fájdalmadat vagy lenéznek miatta. Én tudom, mennyire rossz érzés :'(
Esetleg egy új kiscica vagy más kisállat jó ötlet lenne...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!