Hogyan egyeztessem össze a lelkemben a húsevést és az állatok iránti szeretetet?

Nem kötelező húst enni. Van több ismerősöm is, aki az állatszeretete miatt nem fogyaszt húst.

Másrészt, haszonállatokkal kár volt ilyen szoros kapcsolatot kialakítanod, de erre már te is rájöttél. A disznók egyébként valóban értelmes állatok.

Ha azért nem eszel húst,mert az állatok élőlények, akkor ezen logika szerint zöldséget sem ehetsz, mert attól függetlenül, hogy önálló helyváltoztatásra nem képesek, még az élő természet részei.

A konyhakertet művelő gazdasszony is gondoskodik veteményeiről, beszél hozzájuk, de megeszi a főzeléket, vagy a répát.

Ha rossz érzésed van emiatt, hát ne egyél húst, nem muszáj.

(Azért ez a "boltban vettem eddig, és nem is gondoltam bele..." annyira "városi" megjegyzés, ezt mint budapesti írom, bocs:S)

Én úgy állok hozzá, hogy az állatokkal is életükben kell jól bánni. Pl. a haszonállatokat levágják, ez a "sorsuk", akkor is levágják, ha te nem veszel tarját. Sokkal fontosabb lenne, hogy a haszonállatoknak is rendes körülményeket biztosítsanak, amíg élnek.

Egy "házikedvenccel" is lehet rosszul bánni. Pl. sok kutyának van olyan sora, hogy jó, épp nem vágják le, de milyen élet jut nekik? Minden állatfaj tekintetében a minimális tartási feltételeket kellene megemelni (az állatvédelmi törvény előírásai elég nevetségesek, és sokszor még azokat sem tartják be), és a helyes tartási körülményeket és az állattartással járó felelősséget terjeszteni. (Pl. volt, hogy egy faluban hiába jelentették fel a gazdát állatkínzásért, a jegyző úgy állt hozzá, a gazda élete épp elég nehéz, ő nem fogja még a kutya miatt is "piszkálni"...)

A személyes tapasztalatom: én is segítettem a barátaimnál bárányt vágni. Most mit csináltam volna? Nem volt más, aki segített volna, a házigazda meg egyedül volt otthon. Megtettem és kész. (Én persze a városi lelkemmel nem vágtam volna le, nálam gondolom végelgyengülésben hullott volna el szegény pára... de az adott környezetben az adott életmódot tekintve ez tűnt természetesnek.)