A háztáji haszonállattartásnak volt valaha értelme?

Tanyán nőttem fel, és a nagyszüleim már a 70-es, 80-as években azt mondták, hogy akkor éri meg foglalkozni a jószággal, ha az ember a saját munkáját nem számolja!

Vagyis ha még elkezdte valaki számolgatni, hogy x forint órabért kapnék az állatokkal való munkáért, akkor nem érte volna meg már akkor sem.

Amúgy, nem véletlenül van PONT malac alakja hagyományosan a perselynek: ez kb. olyan volt, hogy amit az ember év közben apránként beletett, azt vágáskor egyben "visszakapta"!

Mai takarmányárak mellett, ha magadnak nem tudsz takarmányt termelni, tényleg arra jó az állattartás, hogy jobb minőségű húst, tojást eszünk. Nekünk még a nyúl éri meg legjobban, mert szénát "ingyen" tudunk szerezni, a környéken sokan odaadják a füvet, ha valaki lekaszálja nekik.

Ez igen ostoba birka gondolkodásmód, hogy ha leszámítjuk a munkánk árát, akkor nem éri meg. Mert nem számítjuk le.

Az minden munkánál úgy van, hogy a munkánkért kapunk pénzt. Ha a munkahelyemen töltött időből levonom a munkám árát, akkor az jön ki, hogy ingyen dolgozok egész hónapban. Nem?

A disznónevelésben is úgy volt, hogy a befektetett munkánkért lett egy disznónk, amit ha eladtunk, realizálódott a munkánk értéke. Vagy megettük, és nem kellett pénzt költenünk, ergo az a pénz megmaradt, mint nyereség.

A téeszidőkben a beadott földek után (ingyen) háztáji terményt adtak a téeszek, alapvetően ezek felhasználásával lehetett állatokat szinte ingyen nevelni. Ha a háztáji nem volt elég, akkor gyakorlatilag önköltségi áron (vagy az alatt) lehetett még venni a téesztől.

Ha most valakinek a földje ki van adva egy mezőgazdasági vállalkozónak, és kap utána 100.000 Ft földbérleti díjat évente, akkor a téeszidőkben a föld után kapott terményen fel lehetett nevelni - mai áron számolva - 2-3 M Ft értékű állatot.

És akkoriban teljesen adómentes volt a pénz.

Nagyapám és apám kb. 85-ig főleg bikákat hizlaltak munka mellett. 5-8 volt egyszerre, választási korban vették meg, és 2,5-3 mázsásan adták el. Ehhez rengeteg füvet le kellett kaszálni kézzel, és részben emiatt, részben meg a jobb megérés miatt átálltak a disznófialtatásra. Volt, hogy 10 kocánk volt egyszerre. Korlátlan mennyiségű malacot el lehetett adni vásárokban. Esetleg télen, mikor nem volt szezonja, akkor a téesz sertéstelepe vette meg, valamivel olcsóbban, de még úgy is bőven megérte.

Ebből adódóan, a falu gazdasági elitjébe tartoztunk. 1974-ben, amikor apám megvette az első Zsiguliját, az 1500 lakosú faluban talán 10 magánembernek volt saját autója. Ilyeneknek, mint téeszelnök, agronómus, iskolaigazgató.

De mások is, akik komolyabban foglalkoztak állattartással, mind jómódúak voltak. Ebben az időben épültek mindenfelé az emeletes családi kockaházak, mivel az embereknek annyi pénzük volt, amivel nem tudtak mit kezdeni. Egyszerűen nem volt mit venni, komoly befektetési lehetőség nem volt, a pénz meg özönlött a másodállásban végzett mezőgazdaságból.

De még egy fontos dolog van, amiért nem nagyon éri meg jelenleg húst előállítani: nagyon olcsó.

1991-ben egy kiló comb ára 247 Ft volt, a bruttó átlagfizetés 17934 Ft, azaz 72 kg húst adtak érte.

Tavaly lehetett 1600-ért combot venni, mondjuk, számoljunk 1800-as átlagárral. A bruttó átlag 655 600 volt. Ezért pedig 364 kg combot adtak.

Vagyis, az arányokat tekintve, a hús csak ötödébe kerül most, mint 1991-ben. Na, ezért nem éri meg húst termelni, mert az arányos bekerülési költségek meg alig csökkentek.

[link]

[link]

[link]

szept. 20. 08:25

"Manapság nemigen lehet romlott húst kapni a nagyobb boltokban."

Ebben teljesen igazad van.

De: A boltokban közel olyan minőségű és ízű húst nemigen lehet kapni mint a háztájiban nevelt állat húsa. Nos ez meg az én igazságom.