Megsebesült a kecskénk és karanténban vagyunk. Mit tegyünk?

Kijött végül az állatorvos. Szerencsére a körülményekhez képest jó állapotban van a kecske. Jó a testhője, viszont reggel láttam utoljára kérődzni. Azóta csak böfög, de az orvos szerint ez is jó, ha csak böfög. Jól be kellett bugyolálnunk, hogy az optimális testhőjét megtartsuk. Hungarocellre tettünk egy termo kabátot, amit már nem használunk, rá a kecskét és szalmával jól betakargattuk a kecskeólban. Ez a második éjszakája. Most a fájdalomcsillapító és antibiotikum hatására picit lenyugodott, de most megint hallom sírni. Egyébként zúzódásai vannak a faránál. Az orvos megmutatta, hogy tapintsam ki, ott hátul ilyen "darabos" tapintása van a farának, tehát érezni, hogy roncsolódott. Csontja nem törött. Iszonyatosan sajnálom, mert rossz szenvedni látni. Anyuék azt mondják inkább vágjuk le, hogy ne szenvedjen. De az állatorvos szerint menthető, ezért úgy döntöttem várunk, hátha felépül. Mi amúgy sem hús miatt tartjuk a kecskéket. Kifejezetten kezesnek neveljük őket, szeretgetjük őket.

Sajnos ma estére elpusztult az én drága kiskecském. Nagyon magam alatt vagyok, nem gondoltam volna,hogy ennyire megvisel. Annyira próbálkoztunk. Még ma is kint volt az állatorvos. Azt mondta adjunk még egy esélyt neki,jó a keringése, böfögött párat, elmajszolt egy hagymát és az ujjamról szopogatott egy kis élesztős tejet az állatorvos javaslatára. Kint feküdtem vele egész nap a szalmában. Beszéltem hozzá, simogattam. Szörnyű volt este bemenni hozzá az ólba és látni mozdulatlanul, mereven. Megszakadt a szívem.

Persze, hogy tudta. Elmondtam neki,mikor felhívtam a problémánkkal. Azt mondta ez vészhelyzet, így a karantén ellenére is kijött. Szerencsére nem betegedett meg, pedig a párommal még kezet is fogott a betegségünk ellenére. Azt mondta, szed valamilyen gyógyszert és nem fogja elkapni. Plusz akkor mi már nem voltunk fertőzőképesek (járványügyi szakértő is, és ezt mondta). Szóval nagyon korrekt volt. Azóta is ő jár hozzánk. Nem vettünk még azóta másik kecskét mert nagyon félek, hogy még egyszer megtörténik, most előbb a kerítéssel próbálunk valamit csinálni. De szinte lehetetlen úgy megcsinálni, hogy ne másszanak át.