Miért mondják, hogy nem jó őket egyedül tartani; mikor sokan úgy csinálják, mégis sok ilyen egyedüli állat van, amelyik nem depis?

Mert megorultek es magaval kommunikal?

Ahany allatot lattam egyedul tartva, egyik se volt normalis, kattosak voltak mind.

A GAZDA, aki amúgy is meg van győződve az igazáról, rámondja az állatára (aminek az igényeiről vajmi keveset tud), hogy az "boldog" (de legalábbis nem szomorú). Szerinted ez mennyire megalapozott és mennyire objektív kijelentés?

A legtöbb ilyen gazdának FOGALMA sincs, hogy az állat hogyan viselkedne egy fajtárs mellett vagy nagyobb élettérben (mert ez a másik, hogy az állat azon a féltenyérnyi helyen is "jól" van) (hiszen sosem látta), azaz NINCS összehasonlítási alapjuk.

3 éve párommal elmentünk egy állatkereskedésbe hörcsögöt venni. Aztán megláttunk néhány fekete-fehér foltos egeret, gyönyörűek voltak, és körbe-körbe forogtak. Kiderült, hogy Japán táncolóegér. Beleszerettünk, és vettünk egyet, itthon rákerestünk interneten, és persze írták, hogy nem szabad egyedül tartani, mert társas állat. Szaladtunk vissza, hogy szegényt ne kínozzuk ugye, vettünk még egyet. Így lett 2 fiú egerünk, nem akartunk szaporulatot. Na most, a két egér rögtön összeverekedett, pedig elég nagy terrárium volt (jó sokat költöttünk rájuk), az egyik egér aztán nem engedte be a területére a másikat, így másnap odaajándékoztam anyukámnak az egyiket. Boldogan éltek míg meg nem haltak.

10 évesen volt egy fiú hullámos papagájom, a Gyuri. Anyukám mondta, hogy unatkozik, vegyünk mellé egy lányt. Itt ugye külön neműekről van szó, mégis a lány mindig fejbe koppintotta a csőrével a Gyurit, Gyuri pár hónap múlva meghalt.

Tengerimalacot mindig egyedül tartottam, azzal nem volt semmi gond.

Szóval a konklúzió számomra ebből az, hogy persze a természetben a túlélés miatt sok állat kolóniákat alkot, és nagyon jól érzik magukat, hatalmas tér áll rendelkezésükre, összetűzés esetén az egyik el tud menekülni. De fogságban nem mindig ez a jó megoldás, ha sikerül vennünk egy domináns egyedet, és összezárjuk őket egy ketrecbe. Persze ez csak 2 példa, lehet, nagyon szerencsétlenül jártunk, és nem mindig van így.

Nem. Az ember sohasem tudja pótolni a fajtársat!

Igen, az összeszoktatás fokozott figyelmet igényel, de megéri! A szociális viselkedés részben genetikailag kódolt, ezt nem "irtja ki" senki gondoskodással, ráadásul nem egy olyan állatfajból, aminek a háziasítása még alacsony fokon áll.