A párod vagy a házi kedvenced a fontosabb?

"Nem, kedves 10-es, aki a meglévő, szeretett álkatát simán kidobná egy frissen megismert nadrág, vagy szoknya miatt, azzal van nagyon komoly mentális gond."

Szövegértés!

Nem azt mondtam, hogy dobja ki bárki is a "kedves kis állatkát", hanem hogy találjanak kompromisszumos megoldást.

És az is nyilvánvaló, hogy ezt nem egy napos/ hetes kapcsolatra értettem, hanem ha tényleg úgy érzik, hogy egymásra találtak.

Fenntartom: mentális gondra utal, ha valaki egy papagájt fontosabbnak tart, mint egy szerető párt, akivel leélhet egy életet.

Nálunk papagájok és hörcsögök vannak.

Én szeretem őket mert nagyon sok szeretetet adnak nekem, a férjem már nem annyira. De próbálunk kompromisszumot kötni. Őt zavarja a papagájok csiripelése, ezért amikor a férjem itthon van akkor kivisszük a másik szobába őket, de mikor ő nincs itthon akkor behozom őket magamhoz és kiélhetik magukat.

A hörcsögök pedig csendben vannak, éjszaka aktívak de olyankor ők kint vannak az előszobában és a papagájok pedig jönnek hozzánk aludni. :) Én amúgy se tudnék a hörcsögökkel egy térben aludni ha zárva az ajtó és ablak mert én meg levegőt nem kapok akkor. Tehát igazából mindent meg tudunk oldani végülis, mert muszáj. Én nem tudnék állatkáim nélkül létezni! Épp most lesz sok-sok kis hörcsögünk is, nekik egy külön szobát alakítunk ki!

"Én szeretem őket mert nagyon sok szeretetet adnak nekem, a férjem már nem annyira. "

Ez szerinted egy normális, normális párkapcsolatban élő ember mondata?

"Szerintem szép dolog szeretni az állatokat - de akinek fontosabb, hogy törpenyula a szoba közepére bogyózhasson, vagy a papagáj az étkezőasztalon üríthessen, mint az, hogy legyen egy szerető, normális párja, akivel kölcsönösen figyelembe veszik a másik igényeit, annál valami mentális gond lehet."

Az én nyulam 100%-ban szobatiszta...csak az alomba ürít.

Másrészt az állatok szeretete és az igénytelenség két külön dolog.

Nálunk két kutya van, a párom is szereti őket, és együtt döntjük el, hogy a kutyáknak mit engedünk meg, vagy mit nem.

Pl én azt kértem, hogy ne engedjük fel az ágyra őket, mert az utcán sétálnak, és ha minden meg van nekik engedve, akkor maguknak érzik az ágyunkat és a kaját, a húst is felviszik oda, hogy ott egyék meg, vagy hogy elássák az ágyban. A saját kis fekvőhelyükre is sokszor elhurcolják a kaját. Én nem akarok csont darabokat söpörni az ágyamról esténként, meg amúgy is az igénytelenségnek van határa. Mindketten szeretünk tiszta ágyba feküdni.

Mégis azért nem vagyok kőszívű, egyszer-egyszer feljöhetnek és megdögönyözzük őket ott, mert imádnak az ágyon fetrengeni, csak nem csinálunk belőle rendszert. Csak akkor jöhetnek fel, ha oda hívjuk őket. Maguktól nem.

Más kérdés, hogy néha mikor leülök a székre, ölembe ugrik egy kutya, de az nem baj szerintem és a párom is csak mosolyog rajta.