Akinek nincs rá pénze, ne tartson kutyát! - tényleg ilyen egyszerű lenne?

Igen, valahol én is elítélem ezt. Az állattartás is egy felelősségteljes dolog.

Valahol itt kezdődik az, hogy az ember mennyire tud és akar gondoskodni arról, amit "megszerzett", megszeretett.

És ide nagyon jól passzol, a "Kisherceg"ből a mondás.

"Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelidítettél" Vagy valami hasonló.

Később a gyerekének sem mondhatja, hogy nem megyünk orvoshoz, mert nincs buszjegyre pénzem.Pffff

Nekünk minden háziállatunk, egyben a gyerekünk is. Pedig nem fajtiszta kutyáink vannak, de nem csak a rendszeres védőoltásra visszük el őket. szegénykéim nem egyszer feküdtek már a műtőasztalon, mert a részegek által eldobált üvegbe beleléptek. Nem hegytuk magukra és nem mondtuk, hogy majd begyógyul.

Hát igen ez jó kérdés. De aki ezt mondja ez még nem gondolt bele hogy régen ez emberek pénz nélkül hogyan tartottak macskát-kutyát-tyúkokat-disznót stb..

Persze maradékokkal etették a kutyát-macskát és ezek az állatok életerős állatok lettek.

Nem olyanok mint ezek a szőkekislányos szobapincsik :D

Ezek esznek egy porszemet aztán már rohannak az állatorvoshoz!

Ennyih! A legolcsóbb tápot meg az oltásokat aki nagyon akar kutyát az összespórólja rá a pénzt.

Én is mondhatni "szegény" vagyok. Átlagos fizetésből élek, amiből eltartom magam, fönntartok egy hitelterhelt lakást stb. De a két kutyámra félre van téve pénz, baj esetre. Nekem sincs pénzem szuperprémium tápra, középkategóriásat kapnak, meg házi kosztot, de az orvosra el van téve a pénz. Ha ezt nem tudnám így tenni, nem tartanék állatot.

Gyereket sem kéne úgy szülni, hogy a segélyre alapoz az ember, természetesen megváltozhatnak az anyagi körülmények és bárki lecsúszhat. De normális ember nem szül 6 gyereket úgy, hogy ő is és a párja is segélyből tengődik. Valami ilyesmiről kellene szóljon az állattartás is. De tudjuk, hogy vannak nemnormális emberek. Nem csak a gazdagok tarthatnak állatot, de az olyan embert elítélem, aki inkább hagyja az állatát szenvedni, vagy kidobja, arra hivatkozva, hogy nincs rá pénze! Na az ilyennek nem kéne állatot tartania!

Hát erre az oldalra szerintem sok elmebeteg, unatkozó ember jár, aki itt vezeti le feszültségeit.

Régen nem voltak hiperszuper prémiumos tápok mégis felnőtt egészségesen egy kutya. Akkor mostanában miért gond, ha egy átlagos ember simán középkategóriással eteti?

Egy kutyának 1000x többet jelent az, ha szerető családban nő fel, ahol gondoskodnak róla, nincs elhanyagolva. Egy kutya hiába kap meg minden extrát, ha pont a lényeget a szeretetet nem kapja meg...

Persze, aki oltásait sem tudja már fedezni egy kutyának az tényleg ne tartson... De aki egy alap szintet tud biztosítani azzal már semmi gond sincs!

Nem vagy szar ember! A 11 éves spánielem bőrrákos volt, havonta szedettem le róla tizenezrekért a csomókat, szövettan + súlyos ezrek, gyógyszerek, vitaminok, elkezdett köhögni is, beteg volt nagyon, de tudom, hogy élhetett volna még! Imádtam/imádom nagyon okos kutya volt. De a vége az lett, hogy el lett altatva, mert nem bírtuk tovább anyagilag, és nem akartam, hogy így szenvedjen!

A családomra bíztam az egészet, mert nem bírtam volna végignézni, aznap úgy búcsúztam el tőle, mintha másnap ugyanúgy találkoznánk. Így kevésbé viselt meg, azóta is gondozom a kertben a sírját, beszélek hozzá... És nem tartom magam szar embernek emiatt...

Másik eset:

testvérem növendék staffordshire-ja veleszületett szív, vese,májelégtelenséggel született, amit a tenyésztő elfelejtett neki mondani... alig 10 hónapos volt, amikor hirtelen kijött rajta ez az egész, felpuffadt a hasa, tele lett vízzel. 5különöző dokinál voltunk vele, ez maga 25 ezer ft volt.

Majd 2 műtét, és már 100 ezernél tartottunk.

A második műtét hegei be sem gyógyultak, pedig minden nap steril ruhát kapott, amit mi varrtunk, hogy még csak kosz se mehessen oda.

A doki egyszer sem mondta, hogy legyen elaltatva... Érdekes! Aztán a családi tanács nehezen, de döntött. El kellett altatni, mert csak szenvedett. Pedig fiatal volt és gyönyörű.

A tesóm hasonlóan hozzám, nem bírt ott lenni, ezért én voltam, aki a kutyus halálát szó szerint végignézte. Azóta tudom, milyen a halál! :( De valahogy megnyugvást láttam a szemében, tudta mi fog történni.

Szóval ez egy olyan dolog, hogy ha van pénze a gazdának, akkor is kell néha szomorú, de ésszerű döntéseket hozni!