Hogy lehet egy állatot családtagként szeretni?

Európai szemlélettel. Először szemléletmódot kell váltani, utána már egyszerű lesz, sőt természetes. Én sok társammal együtt más kultúrán nőttem fel, mint a hazai hagyományos. Nekem az a felfoghatalan, hogy állattartó emberek hogy nézhetik végig, hogy az országukban a sintértelepeken sorozatos mészárlások folynak nap, mint nap. És ez tök természetes. Látod, különbözőek vagyunk.

20:52-es teljesen egyetértek, én se írhattam volna le jobban.

Ezt nehéz elmondani, nem is lehet elmondani hanem át kell érezni :).. Van egy cicám aki már 6 éve az enyém, a lakásban él. Majdnem mindig velem alszik, és lehet beteges de nélküle nem tudok jól aludni, ha nincsen ott és nem dorombol, és bújik mellém. Ha látja hogy szomorú vagyok rögtön jön oda és megpuszilja az orromat, odanyomja a kis fejét. Nagyon szeretem, és olyan mind egy családtag, egy jó barát aki őszinte hozzád. Ha ő nem lenne velem nem is tudom mit csinálnák.

El kell olvasni Jann Fennel Kutyapszichológia könyvét. Ő leírja a kezdetektől, hogy hogyan háziasították a kutyát, milyen kapcsolat volt a kezdetekben köztük. Akkor egymásra utalt társként dolgoztak együtt és tökéletesen megértették egymást. Ez mára elveszett, hisz a kutya inkább kedvtelés, már nincs egymásrautaltság, hisz csak a kutya függ az embertől, aki már nem figyel rá igazán, mert nem függ ettől az élete. Emiatt az ember elvesztette képességét, hogy megértse az állatokat. Ezt kell újra tanulnunk és akkor visszanyerheti a kutya régi szerepét a családban.