Hogy lehet egy állatot családtagként szeretni?

Nem tudom mennyire vagy tisztában, hogy a kutya háziasítása hogyan zajlott és milyen okokból! És vajon arról mit tudsz, hogy az ember milyen dolgokra használja azóta a kutyát! Azt tudtad, hogy rengeteg kutya ágymelegítő volt? Jóval azelőtt, hogy a Te civilizált családod bebújt a meleg ágyikójába a fűtött lakásába, az emberek azért aludtak a kutyáikkal, hogy ne fagyjanak meg. Én személy szerint nem alszom egy ágyban a kutyáimmal, nem is tartom jó ötletnek, de nálam családtagok. ÉS százszor inkább támogatok egy állatmenhelyet menit az önpusztító, gyilkos, élősködő emberiség gyarapodását. Az ember el tudja dönteni, hogy akar-e tovább szaporodni, egyértelmű, hogy már régen nem kéne, nagyon sokkal többen vagyunk, mint amit a Föld elbír!!!! De a kutyákat is az ember szaporítja, az ember szabhatna gátat ennek, és akadályozhatná meg a felesleges szaporulatot. ÉS az ember dobja őket az utcára.

A kutya olyan háziállat, aki nagyon sokrétűen szolgált minket, számtalan poszton, mindent megtett értünk, és ehhez borzasztó sok áldozatot hozott, ez a két faj együtt alakult, és a környezetünk egymás társaságában természetes. Nekem ez elég ahhoz családtag legyen. ÉS tényleg gusztustalan az emberiségtől, hogy amíg kellett jó volt, most, hogy már nem szorulunk rájuk mehet amerre lát. Van mit meghálálnunk nekik, és a kutya helye ott van, ahol az emberé. Nincs bajom az udvaron tartott kutyákkal sem, szerintem ők is lehetnek családtagok, ha megfelelően törődnek velük!! Ami mindenképp több, mint napi egyszer odavetett kaja, és egy kedves "eredj odébb"!

Valóban ízlések és pofonok! Nem akarok meggyőzni senkit, ez az én véleményem, ami alapján válaszolni tudok a nyilvánosan feltett kérdésre!

Én úgy gondolom, hogy csak azok nem tudnak családtagként nézni egy kutyára és csak azoknak elképzelhetetlen a kutya a lakásbab, ágyban, tömegközlekedésben, plázákban, éttermekben, akik koszos, ápolatlan, kissé büdös, neveletlen, esetleg a kert végében láncon vagy kennelben tartott kutyákkal voltak vagy vannak körbevéve.

Ez az életforma egyébként egész Magyarországra kivetíthető. Még Mo.-on egyszerűbb az ivartalanítás helyett évente 2x vízbe fojtani a kölyköket, és luxus kutyaiskolába hordani a kutyát, addig nyugaton a tiszta, jól nevelt kutyáknak víz van kikészítve a benzinkutaknál, plázákban és éttermek teraszain...

Az én kutyáim családtagok! A kinti és a benti kutyáim is. És nem attól, hogy emberként kezelem őket. Nincsenek mindenféle hülye rucikba bújtatva, nem gügyögök nekik, nem alszom egy ágyban velük, nem puszilgatom őket. (Egyébként családom emberi tagjait sem, ilyen vagyok, de ez most nem lényeg).

Amitől családtagok az az, hogy soha semmit olyat nem tennék, amivel ártanék nekik, szeretem őket, szeretek a társaságukban lenni, szeretek játszani velük, sétálni vinni őket, stb...

Minden tervemben, gondolatomban ott vannak, lehetőségeimhez, képességeimhez, időmhöz mérten igyekszem mindent megadni nekik, amire szükségük van, megfelelő teret és lehetőséget mozogni, játszani, más kutyákkal találkozni. Biztosítok számukra megfelelő élelmet, kényelmes alvóhelyet, ahol nem fázik/nincs melege, megfelelő állatorvosi ellátást, bármikor van is szüksége rá. Igyekszem minél több időt velük tölteni és képezni őket, hogy nyugodtan és mások zavarása nélkül élhessünk együtt, és elmehessünk bárhova, ahova lehet.

Szóval bármit megtennék értük, amit egy emberi családtagomért, és sosem fordulna meg a fejemben, hogy magukra hagyjam őket. Nem várok cserébe semmit (így is jóval többet adnak, mint amit várhatnék). Az egyetlen amiben különböznek a családom legtöbb tagjától, hogy ők nem cselekvőképes, aktív, döntésképes emberek, akik maguk intéznék dolgaikat, akik elmondanák mit szeretnének, akik kiszolgálnák magukat. Ezeket én teszem meg helyettük.