Miért fontosabb az állat az embernél?
A saját környezetemben is rengeteg példa van arra, hogy valaki a kutyáját, macskáját, lovát jobban megbecsüli, többet költ rá, többet foglalkozik vele, mint a saját családját (ha egyáltalán van neki).
Itt a gyík állatrovatában már nem tudnak hova egymásra licitálni az állatimádók. Aki nem költ tízezreket az állatára, nem foglalkozik vele naponta órákat az nem becsületes, nem felelősségteljes, nem állatbarát állítólag.
Társadalmi méretben is szembeötlő, hogy az állatvédő szervezetek, az állatvédelmi törvények, az állattartáshoz kapcsolódó büntetési tételek egyre erősödnek.
De közben hol vannak az emberi kapcsolatok?
Azért sajnálják sokan az állatokat jobban, mert állatok.
Egy ember "ért", felfogja a világot, képes felelősséget vállalni, gondolkozni, dönteni.
Egy kutya nem gondolkozik, nem felelős, ha megtámad valakit. Nem lehet egy kutyának azt mondani, hogy értem én, hogy kiskorodban bántottak, de már nagy kutya vagy, felelős vagy önmagadért.
A gyengébbek kedvéért kihangsúlyozom, hogy nem azt mondom, hogy az ember megérdemli, hanem azt, hogy egy kutya tehetetlen. Tudom, hogy egy ember is lehet tehetetlen, de a két tehetetlenség közt van különbség.
Sokszor elgondolkodom azon, vajon van-e annak értelme, ahogy a barátnőm bánik a cicájával. Megjegyzem, egyedül él, nincs senkije, csak a házi kedvence.
A cicához annak kicsi kora óta úgy viszonyul, mintha a gyereke lenne. Az állat nem ismeri azt a szót, hogy sicc. 4-5 féle kaja mindig van előtte, bárhová felugorhat a lakásban, akár a konyhaasztalra is, ami egyébként is mindig tele van a szőrével, meg hát az egész lakás, pedig a barátnőm takarít.
Ha a macska ráfekszik valamelyik ruhájára és ott elalszik, akkor keres egy másikat, amit felvesz, hogy ne zavarja fel a cicát. Egyszer télen tavaszi kabátban jött el a találkozóra, mert a cica a télikabátján aludt és nem akarta felkelteni.
Ha gépel a számítógépnél, nyugodtan taposhat a cica a billentyűzeten addig, ameddig akar, nem lehet félretolni. Ezek csak példák, lehet még hosszan sorolni.
Szeretem a cicákat, de az utóbbi időben elgondolkodtam rajta, hogy vajon szeretem, vagy csak SZERETTEM őket ?!
6, 7
Egyetértek. Én is így gondolom.
4-es természetesen érint személyesen, hiszen a saját családomban is látom erre példát. Testvérem 36 évesen még mindig csak a kutyáit imádja. Havonta többet költ rájuk, mint én a gyerekeimre. Mindenkire nagy ívben tesz. De ha szüksége van valamilyen segítségre, akkor nem a kutyái segítik, hanem én és az anyánk...
Még egy költői kérdés az állatvédőkhöz:
Ha vízbefojt valaki egy patkányt az nem büntetendő. Ha macskával teszi ugyanezt, akkor börtönbe is mehet.
Hol van itt a logika? A patkány is érző lény, helyes kis pofija van és ő is nagyon megszenvedi a kegyetlen halált. Őt miért szabad irtani? Míg a macskát védeni kell?
Hát az igaz, amit az utolsó bejegyzésedben írtál, nekem pl. apám sosem fizetett egy szem gyerektartást sem, pedig a szívemmel sok gond volt gyerekként, a bíróság sem tett semmit, akár meg is halhattam volna, ha anyu nem vállalt volna másod, meg harmadállásokat, hogy kifizesse a kórházi ellátást, szóval vannak dolgok, amiben a törvény abszolút nem segít az embereknek, de pl. állatoknak többet.
De én úgy gondolom, hogy ennek ellenére ott van a tudat az emberekben, hogy egy állat védtelen, nem tudja elmondani, hogy segítségre szorul és ezért feltétel nélkül gondoskodni akarunk róluk. Nem tudnak kiállni magukért, nem fogadhatnak ügyvédet..:) Jobb esetben ez az emberekbe van táplálva, hogy segíteni és védeni kell őket, meg szeretni minden kérdés nélkül.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem lesz népszerű a válaszom, mert sokan lesznek, akik vádként élik meg a kijelentésemet.
Néha úgy érzem, sokan azért vannak így, mert ez a könnyebbik út. Az ember sokkal bonyolultabb érzelemvilágú, sokkal nehezebb megismerni és megszeretni illetve megszerettetni magadat vele.
Az állatok természetesek, mondhatnám, hogy a természet egy darabkáját hozzák magukkal és sokat lehet tanulni a természetességükből.
Az ember túl bonyolult és sokkal nagyobb falat kihozni belőle a természetességet, a természetes szeretetet. Nem tudom, e téren hol és mikor váltunk el az állatvilágtól (a Biblia ezt írja le némileg metaforikusan a jó és a rossz tudásának fájáról történő evéssel és az Édenkertből való kiűzetéssel szerintem), ez pedig egyszerre áldás és átok is nekünk.
Sokan csak az átok oldalát látják ennek, pedig van egy áldás oldala is, csak az ahhoz vezető út jóval rögösebb lett valamiért.
"például ott is van az első kommentelő.. igazából azt sem tudja, hogy miről ír, csak nyomkodja a billentyűzetet. amit leírt annak abszolút semmi értelme"
szövegértés 1-es, leülhetsz
12
Pont erre gondoltam.
Az állat itt már uralkodik és nem szolgálja az embert. Pedig az ember lenne a felsőbbrendű lény!
"Pedig az ember lenne a felsőbbrendű lény!"
látszik a kérdező nagyon emberközpontú. Attól hogy egy állatnál okosabbak vagyunk, még nem leszünk felsőbbrendűek, sok állat van ami sok szempontból jobb az embernél, pl erősebb, gyorsabb, türelmesebb, tovább él, stb
18-as
Emberek vagyunk. Csak egymásra számíthatunk. Nem az állatok fognak minket megsegíteni, hanem csak mi tehetjük ezt meg magunkkal. De ahelyett, hogy ezt tennék, sokan elfordulnak az embertől és az állatot emelik fel az égig.
Így nem lesz jobb világ. Nem lesz erős társadalom, nem lesz összefogás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!