Hányingerem van már a divat állatvédőktől. Nektek nem?
Írtam is egy blogbejegyzést a témában:
Elismerem, kissé túloz, de az írásakor nagyon-nagyon ideges voltam. Vagy ez csak engem irritál?
A viccek 90%-a mások szenvedéséről és nyomoráról szól. "Hogy lehet megismerni a kezdő tűzoltót? - Elég könnyen", ha-ha. A humor lényege, hogy nevetünk azon, ami fáj, ami rossz, és így elviselhetővé tesszük. Hallgasson Hofit, aki nem hiszi.
Azon én is kiakadok, mikor az istenbarmai felgyújtják a macskát és levideózzák, ahogy rohangál, de ez a szegény jégbe fagyott róka a kommenttel mosolyt csalt az arcomra, pedig szeretem az állatokat, a rókákat meg különösen. Egyszerűen elpusztult, kicsi rá az esély, hogy valaki belefojtotta. Nem ártunk már neki, ha mosolygunk a frappáns kommenten.
De én is agylobot kapok a napi 200 facebook-os poszttól, amin állatkínzást kiáltanak a törött lábú kutyakölykökre, és a sok marha meg szét caps-lock-ozza az internetet ahelyett, hogy csinálna valamit, mondjuk adna a menhelyeknek/koldusoknak egy százast.
Basszus, mit ér, ha további 1 millió embernek megmutatjuk, hogy szétvertek egy kiscicát széklábbal?! Ép érzésű embernek felfordul a gyomra, de tehetetlen, a beteg lelkű nyomoroncoknak meg ne adjuk már meg azt az örömet, hogy felálljon nekik a látványtól.
Hűűű de paprikás errefelé a hangulat. Itt nem magán a képen röhögünk. Hanem azon a nagyon frappáns poénon. Egy döglött állaton nem röhögünk, én sem, de itt a vicc a lényeg, egy elütött róka nem lenne vicces... ÉRTITEK?? Igen sajnos a humor egyénfüggő, vagyis inkább intelligencia. És ezt senki ne vegye sértésnek, nagyon sok féle IQ létezik. Ehhez egy bizonyos fajta kell.
Én is nagyon sokat szenvedtem az életemben, rövid 20 évem alatt. A legtöbb felnőtt embernél jobban ismerem a halált, halott állat, halott ember is volt már a kezemben. Nem tartom viccesnek az elmúlást. És nem, nem vagyok érzéketlen, végigjártam a saját kálváriám, valószínű ezért van ilyen kifacsarodott humorérzékem. De ezért engem ne ítéljen el senki. Az utóbbi 5 évemet úgy éltem túl, hogy megtanultam a saját nyomoromon nevetni. Ennek a szerencsétlennek meg rohadtul nem fáj... Aki pattog az menjen a mínuszokban kutyát sétáltatni menhelyre... na ugye hogy nem olyan jó az állat védősdi? Én ma a beteg csirkét pipettával etettem, itattam órákon át a hidegben ahelyett hogy elvágtam volna a torkát és megfőztem volna. De amíg nem szenved túlságosan addig megpróbálom megmenteni. Tegnapelőtt fél éjszaka kinn ültem a kutyaház előtt a vajúdó kutya mellett, csak mert utánam sírt. Rólam senki ne mondja hogy kegyetlen, vagy érzéketlen vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!