Vajon tényleg szelídebb természetű a szarvnélküli (suta) kecske mint a szarvas kecske?

Nyájban tartásról nincs tapasztalatom, én egy szarvas kecskét neveltem fel kiskoromban, mert elpusztult az anyja.

Teljesen barátságos volt, még pórázzal is sétáltattam, bár makacsabb, mint egy kutya :)

Tehát ha foglalkozol vele, teljesen szelíd lesz. Ha nyájban van, akkor biztosan vadabb, bizalmatlanabb.

Hogy a szarv mennyit számít, azt nem tudom.

Ha szakkönyvben olvastad, akkor biztosan igaz. Ott nem hordanak össze annyi hülyeséget, mint a neten, név nélkül.

A te esetedben azért viselkedhetett így a kecske, mert a legelőn kevesebb emberi figyelmet kapott, illetve fajtársaival volt. Mikor kiszakítottátok a többiek közül, természetes, hogy félt, ez nála ösztönös.

Aztán ha megszokja a rendszert, akkor már nyugodtabban viselkedik. De kecskéje válogatja, makacsok, önfejűek, mindnek megvan a maga személyisége.

Például Sóstói vadasparkban be lehet menni a kecskékhez, simogatják őket a gyerekek, hozzá vannak szokva, pedig mind szarvas. Egy nyájban tartott csapathoz meg oda sem tudsz menni, mert elszaladnak.

Tehát biztosan számít, hogy milyen fajta, de az is, hogy mihez van szokva, mennyit foglalkoznak vele.