Mi segített feldolgozni,hogy elvesztetted a háziállatod?

#14 Gál Gábor 2024

Azzal, hogy egy ilyen témájú kérdéshez azt írod, hogy "az állat nem ember", degradálod, nullifkálod és meggyalázod a gazdiknak az állataikkal szemben érzett érzelmeit, szeretét, gyászát. Értjük, hogy belőled hiányzik az empátia, de ezt ne itt hirdesd. Legyél tekintettel mások érzéseire. Ha érezni nem érzed, hogy mi ezzel a gond, akkor legalább gondold végig logikusan, hogy "vajon mit érezhet a kérdező és a többi válaszoló, ha *ezt és ezt* írom ide?" És akkor nem lesz törölve az egyébként kéretlen és pofátlan válaszod.

Félre ne érts, mindenkinek lehet véleménye, de azt 1) lehet empatikusabban is megfogalmazni (read the room, haver), és 2) ha az nem megy, inkább tartsd meg magadnak.

Ha troll vagy, akkor felejtsd el mindazt, amit fentebb írtam. Akkor csak natúre javaslok neked egy gyors és könnyed kirándulást a föld alá.

Elméletileg az idő, én annyit érzek, hogy már nem minden nap sírok, hanem ritkábban. Kicsivel több mint egy éve ment el a cicánk 16 éves volt. Aznap halt meg amikor született a gyerekünk. Nagyon nehéz volt, hogy ez így történt.

Pont tegnap sírtunk el magunkat, mert a karácsonyt szerette nagyon. Imádta a fát piszkálni. Ilyenkor mindig vettünk neki lazacot amit imádott.

Többen mondták kell új állat akkor jobb lesz, de nem megy. Egyikünk sem áll készen rá. Szóval azt tudom mondani az idő annyiban segít, hogy a fájdalom enyhül azzal ahogy telik.

Eltemettük.

Nekünk cicánk volt, ötéves korában halt meg, mert a szomszédunk lemérgezte a saját udvarunkban. Ide szórta át "véletlenül" a patkányirtót (sohasem volt patkány a környékeny).

Azután kb egy hónappal lett másik mentett cicánk, de ott apa megfenyegette a szomszédot, hogyha "véletlenül" ez a cica is elpusztul, feljelentjük őt állatkínzásért.

Érdekes, ez a macsek tízéven át velünk volt, nem halt meg "véletlenül".