Az evolúció hogyan szabályozza be az állatvilágban a túlszaporodás lehetőségét?

Az evolúció egyáltalán nem "intelligens", nincsenek céljai.

Az evolúció egyszerűen csak arról szól, hogy ha egy faj minden létező kihívásnak EGYSZERRE meg tud felelni, akkor megmarad, ha pedig nem tud megfelelni akár csak egynek is, akkor kihal. Ennyi, semmi több. Majd a kiüresedett életteret elfoglalja egy másik faj, amelyik ügyesebben veszi az akadályokat.

A faj szempontjából teljesen mindegy, hogy azért hal-e ki, mert nem elég gyors ahhoz, hogy a ragadozók elől elmeneküljön, vagy azért, mert túlszaporodik, és éhen hal.

Az rendszeresen megesik, hogy egy faj egy területen túlszaporodik, feléli az összes hozzáférhető táplálékot, és ezért a faj tagjai legyengülnek, így nem élik túl mondjuk a telet. Ha ez az eset nem túl durva, vagy csak egyes területekre korlátozódik egy elterjedt faj esetén, akkor nincs gond, ez benne van az evolúció fegyvertárában. Ha viszont egy szigeten történik, akkor ennyi volt. A máig fennmaradt fajok ez ellen az egyedszám szabályozásával tudtak védekezni - többek közt -, de amelyik nem volt ebben elég jó, az kihalt. Ebben persze nem kell észszerűséget vagy tervet keresni, hanem egyszerűen vagy sikerült nekik, vagy nem, és mi csak a megmaradt fajokat látjuk életben.

Na, ez is evolúciós stratégia, az úgynevezett rejtett ovuláció. Az emberen kívül elég kevés fajra jellemző, hogy sem szemmel látható jele nincs a nő fogamzóképes időszakának, sem a másik nem számára feltűnő szaga (mint a legtöbb emlősállatnál).

A többi fajnál elég, ha a nőstény fogamzóképes időszakában ott van a hím, utána meg éli világát, a nősténytől elkülönülve. Nyilván a szex minden hímnek jó, de simán megvannak nélküle.

Ezzel szemben, az emberi evolúció oda vezetett, hogy mivel nem észrevehető a nők ivarzása, ezért az az ősférfi, amelyik külön élt, és csak néha-néha ment megdugni a nőt, kisebb eséllyel lett apa, mint az, amelyik együtt élt a nővel, és minden nap megdugta. A másik oldalról meg, az az ősasszony, amelyiknél kevésbé volt megkülönböztethető a fogamzóképesség megléte vagy hiánya, mint a másik asszonynál, az jobban magához tudott kötni egy férfit, így több utódot tudott felnevelni, ezért a rejtett ovuláció képessége gyors ütemben terjedt.

A nők ezzel elérték, hogy folyamatosan volt velük egy férfi, aki megvédte őket a kardfogú tigristől, meg hordta haza a husit nekik és a gyerekeknek. Evolúciós szempontból a férfinek is hasznos volt a dolog abból a szempontból, hogy bár így sokkal nehezebb lett az élete, hogy nem csak magára volt gondja, de viszont az utódja felnevelése és életben tartása nem csak a nőre volt bízva, hanem ő maga is etette, és vigyázott rá, ezért terjedt el gyorsan ez a dolog. És mindennek az alapja a rejtett ivarzás. Ez még az emberszabású majmoknál sincs meg ezen a módon.