Az evolúció hogyan szabályozza be az állatvilágban a túlszaporodás lehetőségét?
Ahogy haladunk felfelé a táplálékláncon, úgy egyre kevesebb utód születik egyszerre és úgy általában is.
Ha pl. túl sok a rágcsáló, megnő a ragadozók száma is, ez is ismert, de ez nem szaporodási szabályozás, ez már a tápláléklánc.
De ha az emberi tevékenység nem lenne, önmagát hogyan szabályozná be az állatvilág, még mielőtt eljutna pl. fenti esetig a dolog?
Fenntarthatóvá tud válni, vagy ugyanúgy felélné a környezetét előbb utóbb az állatvilág, mint az ember - csak ő tudatosan?
És az miért nem elég?
Nem értem a kérdést
Az önző gén című könyv egy fejezetben kifejezetten ezt taglalja.
Valami olyasmi a magyarázat, hogy az anyaállatnak túl nagy energia befektetés olyan utódokat nemzeni, amik úgyis csak éhenhalnak.
Persze erről általában nem az egyed dönt, hanem örökletes. Versengenek egymással azok a gének, amik sok utódot idéznek elő és azok amik mérséklik az utódszámot.
Azok a gének amik túlsok utódot eredményeznek, kiéheztetik az anyát és a kölköket, azok amik túl keveset, lemaradnak a vetélytársakhoz képest, de azok amik pont eleget elterjednek a populációban.
Az állatvilágban kialakul egy egyensúly (valamennyi hullámzással). De ezt az egyensúlyt az éhinség és a halál teremti meg, amit mi emberek igyekszünk elkerülni.
#5 Arra próbálok kilyukadni, hogy mennyire "intelligens" az evolúció, hogy gondol előre arra, hogy bizony ha egy faj úgy fejlődik hogy több utódja lesz "feleslegesen" mint ami szükséges a fajfenntartáshoz - ergo túlszaporodás gyanús, feléli környezetét, és ehelyett inkább a genetikába avatkozik be, azt fejleszti hogy nagyon minimális legyen a torzulás lehetősége, és ezáltal szinte hibátlan, közel konstans létszámú, mindig arányos korosztályú állomány jöhessen létre.
Hirtelen így tudom megfogalmazni...
Jajj már értem athiszem.Hát szerintem ha egy faj túlszaporodik és bekövetkezik a környezet felélése azt valamilyen kihalás fogja követni mindig.Aztán abból újra más ökoszisztéma épül...
Nézzük például a pre-kambriumi időszakot,amikor a Földön csak cyanobaktériumok éltek a sekély vizekben.Csupán szénd-dioxidon éltek amit az atmoszférából konvertáltak oxigénre.Aztán az évmilliók során gyakorlatilag felélték a sok szén-dioxidot és úgy mondván megfulladtak a saját oxigénüktől a vizben.Rengeteg cyanobaktérium faj tömegesen kipusztult.
Ekkor történt az első kihalás a bolygón,(Great Oxidation Event).Utánna vették át a helyüket más életformák amelyek az általuk termelt oxigént kezdték hasznositani. Szóval a válaszom az lenne hogy valamilyen kihalás fogja követni és hát az élet meg életben akar maradni bármi áron,ezért alkalmaszkodni fog ahoz ami van.
Például mostmár több életforma létezik hogy feléljék az oxigént amit a baktériumok és a növények termelnek,és ez az egyensúly alkotja ezt meg.
Én ezt mondanám erre.
Lehet kihalás is, de ha relatíve gyorsan korrigálódik a negetív hatás (pl újra elszaporodnak a zsákmányálatok) akkor oszcillál a populáció. Ez az oszciláció bizonyos esetekben átmehet egy relatíve stabil egyensújba, ahogy alkalmazkodik az alom mérete.
Mondjuk van olyan példa is, hogy a tölgyfák "szándékosan" rekordtermést hoznak mindannyian. A mókusok elrejtik a sok makkot, de megenni nem tudják. Így a mókusok populációja is kirobban.
Vagy a házi túk és őse azért tojik fojamatosan, mert a bambusz egyszerre hoz magot és olyankor pukkadásig tudják enni magukat.
A házi tyúknál ezt indítjuk el a folyamatos etetéssel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!