Mennyire elterjedt dolog kidobni a háziállatot azért, mert jön a gyerek?

Hogy ésszerű megelőző intézkedés?

Dehogy ésszerű!

Az ésszerű megelőző intézkedés az lett volna, ha elve nem tartanak állatot, ha tudják, hogy a gyerek mellett nem merik megtartani. Ezt hívják felelősségtudatnak.

Egy rendezett körülmények között tartott állattól meg semmit nem fogsz elkapni.

Azt meg már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a gyermek immunrendszerének nem tesz jót a túlzott sterilitás. Egy fokig előnyös a higiénia növelése, de amikor már túl kevés idegen anyaggal és kórokozóval találkozik a szervezet, akkor elégtelenül fog fejlődni az immunrendszer.

babaágyba valóban ne másszon, asztalra-konyhapultra pláne ne.

de ezen kívül más más bajt tudna okozni, azon kívül, hogy alapból utálod őket?

Azt bírom, mikor ezek a nyomorék macskagyűlölők habzó szájjal okádják le a macskákat meg a gazdáikat, de közben az teljesen rendben van, hogy a kutyájukkal egy ágyban alszanak meg az újszülött babát nyalogatja az eb stb stb.

Mindezt úgy mondom, hogy világéletemben kutyás voltam, sosem tartottam macskát.

Nekem 2 benti macskám van, plusz egy németjuhászom a kertben, aki maximum csak annyira hajlandó bejönni, amíg körbenyal mindenkit, aztán kimegy.

Amikor jött a gyerek, fel sem merült egyikünkben sem a kérdés, hogy megszabaduljuk-e az állatainktól vagy sem.

Annyi szabályt hoztunk, hogy amíg kicsi a gyerek, addig a macskák nem mehetnek a szobájába. Azonnal megmutattuk minden állatnak a gyereket, hogy ismerjék meg minél hamarabb. Most 2 éves, semmi baja. Anno én is kutyával nőttem fel és nem érzem, hogy bármi hátrányom származott volna belőle. Sőt...

hát nem? apám mesélte, hogy gyerekkorában a ló hasa alatt mászkált. a ló még csak meg sem rúgta. oszt szép nagy darabra nőtt meg az apám..

ma lett csak minden agyonsterilizálva és minden kölyök túlóvva