Ha megölöm a csirkémet, akkor az nem állatkínzás. De akkor miért nem ölhetem meg a kutyámat/macskámat?

Én pont ezért lettem vegetáriánus. A haszonàllat szót csak mi aggatjuk rájuk, ugyanolyan érző állat, aki élni akar.

Egy szarvasmarha vagy disznó sokszor ugyanolyan értelmes, ragaszkodó állat, mint mondjuk a kutya.

Egyébként kultúra kérdése, van ahol a kutyát is megeszik. Van ahol tengerimalacit esznek, van ahol teknőst.. Nálunk ezek is háziállatok, máshol meg nem.

A nyúl is van akinél háziállat, van aki megeszi..

Szerintem egyik állatot sem kéne megenni, de ez mindenkinek a saját lelkiismeretère van bízva.

Az biztos, hogy álszent dolog mondjuk a hùsnyulakat védeni habzò szájjal, ha közben megeszed a tyúkot, sertést stb..

A húsáért, bundájáért nem ölheted meg: "Eb és macska tekintetében az élelmezési cél, illetve a prém termelése nem minősül elfogadható oknak, körülménynek, továbbá tilos e fajok élelmiszerként és prémként történő felhasználása."

Idézet innen: [link] (1998. évi XXVIII. törvény

az állatok védelméről és kíméletéről"

#9: "a disznó tarthatja haszonállatként az embert és levághatja?"

A jog az embereknek szól. Ha jóindulatú akarok lenni, akkor a törvények feladata valami olyasmi lenne, hogy szabályozza a társadalmi együttélést, na meg hogy a szokásjog alapú dolgok is "kőbe legyenek vésve". Az emberen kívül nem tudok olyan állatról, amelyik képes lehet elolvasni a jogszabályokat. Az értelmezést nem írom ide, mert ezek jó része jogásznyelven van leírva, az egyszerű földi halandónak neki kell futnia párszor, hogy megértse, de az elvi lehetőség megvan rá. ;) Emellett az ember az az állat, amelyik talán a leginkább képes az ösztönszerű viselkedését felülírni. Hozhatok törvényt, hogy a pulykakakasnak nem szabad nekimennie annak, aki belép a baromfiudvarba, semmi sem fog változni. Ugyanakkor ha törvényben megtiltják, hogy például lelődd azt, aki bemegy a kertedbe, annak már lehet hatása.

Jön az én elméleti kérdésem: A szegény répákat miért nem sajnálja senki? Fiatal korában (hiszen még magot sem hozhat) kihúzzák a földből, megcsonkítják és megeszik. Minél inkább hasonlít hozzánk egy élőlény, annál inkább hajlamosak vagyunk sajnálni. Lehet mondani, hogy ők nem éreznek, mert nincs olyan idegrendszerük, mint nekünk, de a stresszre reagálnak, illetve bizonyos kommunikáció is lehet köztük (pl. jazmonsav).

Ha okkal ölöd meg a kutyát (mittom, a bundája miatt vagy mert kutyából szalonnát akarsz csinálni) és humánus módon - gyorsan és fájdalommentesen - akkor nem állatkínzás.

Ha megölöd, majd a hulláját csak úgy kidobod a ganédombra, az már az. Egész pontosan tiszteletlenség az állattal szemben, hogy nem adsz értelmet a halálának.

Megölni megölhetem, az hogy törvény tiltja az teljesen más tészta.

Mint az is, hogy soha nem lennék képes rá, és örülök hogy itt nem szokás. A lókolbászba sincs szívem belekóstolni.