Mikor lehetne elengedni a galambot?

Most akkor csak 1 lányt vegyek mellé? Ketten megmaradnak, nem csapódnak más galambokhoz, és elmennek velük?

Vagy 2-3 lányt?Vagy hogy lenne jó?

Most jutottam el odáig, hogy melléképület egyik helyisége ki lett alakítva,itt lesznek fészkek, kis ablaka van, az ablak elé az udvar irányába csináltunk egy erős elég nagy ketrecet, kétfele van osztva, kis ajtó rajtuk.Az egyik részébe teszem hétvégén a galambomat, aki rettentően ragaszkodik most is hozzám, de szerencsére csak hozzám.Bemegyek hozzá, rögtön ül a fejemre, vállamra, csipked, kezemből eszik, nem engedne ki, mi is játszunk, mintha játékosan verekednénk, csap a szárnyával, megtámad, én finoman vissza, stb.

Le van beszélve neki egy lány pár.Meggyőztek galambtartók, hogy ha messziről hozok hozzá párt, és az hazarepül, megy vele az enyém is.Viszont vannak szomszéd utcában is galambok, ha onnan hozok neki párt és az hazamegy, vissza tudom őket hozni./Elvileg/

Úgy akarom, hogy egyik részben ő lesz az új lánnyal, másik részbe veszek vagy 4 fiatal galambot, akik még nem jártak kint.Pár napig így bezárva szokatom őket a kinti világhoz, hogy kint vannak de rács mögött, szétlátnak, látják a kutyákat, az egész udvart, szomszédot, tetőket, fákat, mindent, mivel a ketrec elég magasan van.

Majd ha már jól megismerik az udvart, akkor engedem ki őket.

Remélem így felkészülnek a veszélyekre, és talán nem is mennek el.

Aki jobban ért hozzá mint én, kérem írjon tanácsot! Félek hogy kiengedem a galambomat és soha többé nem látom, vagy elkapja a kutya, macska.

Májusban kész lett a galambomnak a hely. Melléképület 1 helyisége be lett rendezve neki, egy fenti kis ablak elé csináltunk egy röpdeszerűt. Így ki tudott jönni a levegőre, biztonságban.Ezután kellett neki párt szerezni, ami nagyon nehéz volt, mert sehol nem találtam tojót hozzá, amelyik még nem járt kint, hogy ideszokjon.

Végül a szomszéd utcából hoztunk hozzá párt, de egy fiatal, kijáró postagalambot.

Nem lettek kiengedve.Hetekig a fiúnak nem kellett a lány, a lány ment mindig oda hozzá, de ő elzavarta, megcsipkedte.Volt egy kis mintás vödör, amiben vittem neki a magot, azt kinevezte párjának, naponta többször galambmódra körbeudvarolta, féltette.

Majd pár hete egyszer csak a tojót is észrevette, elfogadta párjának, aki letojt 2 tojást, eleinte a fiú nem jött rá hogy neki is ülni kéne nappal a tojásokon, így szegény lány ült 24 órában.De aztán egyszercsak a nappalt mégis átvette a fiú.

A 2 kicsi már 4.hetes, nagyon szépek, együtt még etetik őket, de már ülnek 2 tojáson.Ez lesz a gond, hogy nem akarok sok galambot, de sajnálom elvenni a tojásokat, műtojás kellene, de sehol nem találok.

Közben történt, hogy amikor a kicsik kikeltek, ki kellene őket engedni, hiszen a madarak élete úgy teljes, ha repülhetnek, ha szabadok.

De rettegtem tőle, a fiú elvész.A lányt gondoltam, visszamegy ahonnan hoztam, de a volt gazdával meg volt beszélve, azonnal hozzuk vissza.Ezért is inkább szomszéd utcából hoztam, átszokatás-visszahozatal könnyebb, sőt ha viszi fiút magával, kis távolságra mennek, nem téved el.

Kiengedtük őket, egy ideig a tetőn mászkáltak, majd a lány elindult régi otthonához.Fiú utána.

Nem jöttek vissza, egész nap néztük őket, láttuk távcsővel a tetőn.

Estefele kicsik éhesek voltak, régi helyén a lány beült odúba, régi gazdája megfogta, hazahozta.De a fiút nem tudtuk megfogni, nem jött le a tetőről.

Lány megetette kicsiket, majd elment vissza, de addigra fiú sehol nem volt.Lány se jött vissza éjjelre, de reggel megjelent a kicsiknél.

A fiú kis galambomat 2 egész nap kerestük a környéken, néztük a tetőkön, összes galambász aki itt lakik környéken figyelte, hirdetést adtunk fel, stb.Már belebolondultam, hogy elvesztettem.

Egyetlen vigaszom volt, hogy mindenki figyeli, segít és kiengedés előtt csináltattam rá egy gyűrűt, rajta a telefonszámom, ha valahova berepül, talán szólnak.

A lány itt volt állandóan, időnként elrepült, reméltem összeszedi a fiút valahol, meg a környék galambászai direkt kiengedték a galambjukat repülni, hátha ő is csatlakozik közéjük és velük berepül.

3.nap reggel kinézek, nézem a tetőket, erre látom,szomszéd utca házon 2 galamb csókolózik.Ők voltak!Visszajött a kisgalambom, a lány megismerte, odarepült hozzá.Hihetetlen jó érzés volt!

Ez 2 hete történt, azóta jól vannak, felváltva költenek, még etetik 2 fiókát is.Kijárnak, repülnek egyet udvar fölött, de sehova nem távolodnak el.

A postagalamb lány 2 hét alatt egyszer sem ment vissza eredeti helyére, teljesen átszokott.

A fiú az udvaron ha meglát, repül a fejemre, csipked kedvesen, jön utánam. A lány is elég szelíd, de megfogni nem engedi magát.