Mikor lehetne elengedni a galambot?

Valami madárkórházba, madármentő állomásra vidd inkább. Esetleg az állatkertbe.. hidd el jobb lesz..!

:)

Sajnos állatkertben meg madárkórházban nem foglalkoznak a városi galambokkal, ez van.

Nagyon sok fiókát neveltem már fel (most is van mentett galambom az állományban), régen szabadon tartottam őket, akkor volt olyan aki később évek után magától elment, havonta olykor visszajött de valószínűleg talált egy párt és az magával vitte.

Télen semmiképp se engedd el, mert nem fogja túlélni. Szerintem nyugodtan tarthatod tavaszig röpdében, maximum nálatok engeded el és visszajár még hozzád enni, majd szép lassan elszokik.

Nekem több mint 9 éve van galambom és már legalább 12 éve vannak körülöttem. Régebben voltak kicsik is, azok mindig elrepültek egy idő után, de sokáig vissza jártak még enni, de most már nem akarok szaporulatot, ezért kicserélem a tojást műtojásra.

De ez csak a bevezető volt, hogy találkoztam már kézközelből nem egyszer kicsi és nagy galambbal.

Az a galamb nálad, ha rendesen kinőtt már a farktolla is hosszúra, akkor egy-másfél hónapos lehet. Kb ilyenkor, de legkésőbb kettő kettő és fél hónapos korukban biztosan leválnak (elmennek) az addigi nevelőről vagy a szülőről, de vissza járnak még sokáig enni inni.

Azt lehet csinálni, hogy engeded szabadon élni.

Ha ki akar menni, akkor menjen, de legyen lehetősége vissza menni a biztonságba és legyen ennivalója ott mindig.

Ha majd ki akar menni, akkor kiengeded, de amikor vissza akar jönni, akkor mindig várja ott ennivaló és víz. A többit majd a galamb eldönti, mit szeretne. Hamarosan talál magának párt és azzal keres magának fészkelő helyet. Egy dolog fontos, hogy enni kapjon még sokáig.

Ha az ablak párkányon lesz neki búzamag vagy lehet kapni hántolt napraforgót, kölest, ezeket imádja de (én itt nálunk) amikor haza jövök valahonnan akkor mindig kiköveteli magának a kenyér illetve a zsemle belét apróra vágva. Ha nem csak azt kap akkor nem lesz baja tőle, viszont imádja.

Arra lehet számítani, hogy majd más galambok oda szokhatnak, ha a párkányon van ennivaló. Ezeket elég nehéz utána elszoktatni onnan.

A lényeg, a saját felkarolt galambodat mindig fogadd ennivalóval ha jön, mert ha nem talál máshol kaját, akkor nálad keresi elsőként.

Néha nem árt egy kicsi multivitamint adni neki.

Akkor darabot lehet porítva a kajájába tenni, mint egy kicsi búzamag, esetleg max kétszer annyit.

Ha esetleg sántítana vagy bicegne, valamelyik lábát nem tudja felemelni, azon nálam a bérescsepp 1-2 csepp kicsi, kb egy köbcenti vízben műanyag fecskendőből a kinyitott csőrébe cseppentve, vagy a magokra cseppentve segített. Attól erőre kapott nálam már nem először. Az érdekes, hogy főleg a párja, akit ő hozott ide, a lány szokott nálam időnként sántítani. Aztán a napi egy-két csepp bérescsepptől és a vitamintól elmúlik ez kb három nap alatt.

Ő az én nevelt galambom aki már itt elmúlt 9 éves! :)

https://www.youtube.com/watch?v=bCVcE5OQASo

Ő szabadon jár ki és be. Amikor nincs nyitva az ablak akkor ott kint várja, hogy bejöhessen. Amikor kiengedem és meglát az ablakban, egyből jön a hátamra.

Tudtam hogy lesz egy idióta aki szerint ez vicces..

most találtam, forrás: Vadmadárkórház, Sukoró..:

"Egyik madarász ismerősünk szomszédja gerlefiókát talált az udvarán, aki már órák óta üldögélt a földön. Sötétedéskor megfogták és az éjszakát egy dobozban töltötte a lakásban. Másnap reggel kitették az udvarra, ahol eleségkérő hangjára megjelentek a szülők és megetették. A madár nem volt biztonságban, kutya és macska is volt a környéken, az erős szélben pedig bizonytalanul ült a diófa ágain. Végül egy vércséknek szánt költőládát szereltek fel, szalmával bélelték és beletették a fiókát. Szülei meg is találták, de tartottak a szokatlan fészektől, így jó ideig csak a tetejére szálltak, onnan figyelték fiókájukat. Mindenki bízott a sikerben, de csak másnap reggel tudták megfigyelni, hogy a szülők bementek a ládába és megetették a kismadarat, de erről már nem sikerült jó fotót készíteni.

A történet különlegessége, hogy november végén még van akkora fióka, akit etetnek a szülei. A másik különlegesség, hogy elfogadták a vércse odút, mint nem megszokott fészket. "

:)