Miért van az hogy egy bántalmazott macskával ma már jobban törődnek mint pl egy hajléktalan EMBEREL, vagy bármilyen nehéz sorsú emberrel?

2-es vagyok

Ettől függetlenül petsze értem, hogy az egymástól való elidegenedés a probléma. Én pl. a kórházban, elfekvőben szenvedő, korőbban egészéletüket ledolgozó, mára elfelejtett öregeket sajnálom a legjobban.

Pl. 30-40 betegre jut egy napra 10 pelenka. Borzasztó az egész, csak ezt alig látják az emberek, mert nem nagyon járnak ilyen helyekre, ha nem muszáj.

1-es vagyok

Még mielőtt valaki azt írná, hogy nem keresem az állást, hozzáteszem, rengeteg állásinterjún voltam már, de mindegyiken csak a hülyítés, hitegetés ment, de munkát persze egyik interjú után sem kaptam...

Egy állaton segíteni sokkal könnyebb

- kisebb erőfeszítéssel is látványos eredményt lehet elérni (pl. hazavinni akár egy macskát is, "nem olyan nagy dolog". Persze, felelősség, és hosszú távon komoly költség, de teljesen kivitelezhető kategória.)

- biztos lehetsz benne, hogy nem használ ki (pl. ha egy szervezet gyűjt valamire, 90%, hogy felteszem magamnak a kérdést, mi a biztosíték, hogy valóban arra a célra használják a pénzt... De ugyanez igaz lehet a kéregetőkre is. Az emberben sajnos bizony felmerül a gyanú, hogy átver(het)ik, manipulál(hat)ják)

- az állatok sokkal kiszolgáltatottabbak. Igazságtalannak érzem azt, hogy a nehéz sorsú emberek esetében nagyon sokszor őket hibáztassuk, de legtöbbször azért csak volt egy olyan pont az életükben, amikor még képesek lettek volna tudni tenni magukért valamit. Másrészt az ember tud előre gondolkodni, és általában nem érik teljesen váratlanul az események, az állatoknál ez nem így van, ők nem érzékelik a figyelmeztető jeleket, és nem tudnak felkészülni a bajra.

Én szívesebben segítek állatoknak, mint hajléktalanoknak.

Van, hogy nekik is ha tudok, adok egy kis aprót, de egy fontos különbség van a kettő között.

Az ember a saját sorsának a kovácsa. Ismerek olyat, aki hajléktalan volt egy ideig, és sikerült felállnia. Ő szállón lakott, és mondta, hogy a legtöbb emberben meg sincs a hajlandóság, hogy változtasson. Lebegnek a nihilben, koldulnak, míg az illető ismerősöm dolgozni járt, a többiek semmit nem csináltak, max elmentek koldulni.

Az utcán élő emberek még rosszabbak nagyrészt.

Az állatok ellenben teljesen nekünk vannak kiszolgáltatva. Lehet savazni, de számomra a gyerekek és az állatok ugyan azt a szintet képviselik. Kiszolgáltatott, cselekvőképtelen kis lények, akik ránk vannak utalva. Csak ugyebár az állatokat semmi sem védi, már törvényileg. Így nyilván nekik segítek. Éhező , hajléktalan gyerek mellett nehezen tudnék elmenni, mert ilyet még életemben nem láttam. Nyilván magyarországon sok a nélkülöző család, ahol gyerekek is vannak, de ezt elég nehéz megmondani, nem fogok odamenni egy kakaós csigával egy rosszabbul öltözött kisgyerekhez, aki a szüleivel van, hogy na te biztos éhezel. Ez elég nonszenz.

Ha tudok valamiben segíteni, segítek szivesen, de mivel elég kevés az állatvédő, és egyáltalán nem bünteti a törvény az állatbántalmazást a gyakorlatban, ezért nekem ez a szívügyem, ez fontosabb.

Ez van.