Borzasztó szerencsétlen körülmények között veszítettem el a cicámat. Tényleg nem volt jogos számon kérni azokat, akik látták a balesetet, és segíthettek volna rajta, de nem tették?

Kiesett az ablakból, állítólag csúnyán meg is sérült, sírt ott egy darabig, majd elvonszolta magát valahová meghalni. Így mondta el az egyik szemtanú, 2 nappal később... Amikor a másikat kérdeztem röviddel a szerencsétlenség után, az még be se vallotta, hogy látta, csak lerázott, hogy már úgyse lesz meg. :(

4. nem többet annál, hogy ne nézzék szó nélkül és tétlenül. A ház aljában levő kisbolt 2 eladójáról van szó egyébként. Éppen kint cigizgettek, amikor elmondásuk szerint a cica kiesett. Talán két slukk között nem esett volna le a kezük megfogni és betenni egy dobozba, és behozni a házba, ahová tudják a kapukódot, és amúgy is járnak napjában többször, mert idebent van az üzlet kukája is. Arról nem is beszélve, hogy tök egyértelmű, hogy csak ennek a háznak az ablakai néznek oda, és sok állatbarát és cicagazdi nyugdíjas is van, tehát le tudták volna adni bárkinek, aki biztosan tudta, hogy a mienk (volt). Miután évek óta itt dolgoznak, és beszélőviszonyban voltunk, az egyik még a gyerekeinkre is vigyázott volna...