A hülye embereknek miért fontosabb egy állat élete?

A szomorú filmeket úgy készítik, hogy érzelmileg hasson a nézőre. Ha a néző érzelmileg azonosul a szereplővel - legyen ember, állat, mese esetén akár egy antropomorfizált tárgy - akkor a szereplő halála szomorúvá teszi. Az fáj jobban, ami személyesen érint minket.

Ha a kutyád, macskád, akihez éveken át kötődtél, elpusztul, jobban fog fájni, mint ha bemondják a hírekben, hogy egy földrengés során meghalt 60 ember egy messzi-messzi országban, ahol sosem jártál és amiről semmit sem tudsz. Kötődés kérdése, hogy mi gyász, és mi statisztika.

Például ment motorral az ember, és leszedte a két szamár a motorrol és megőlte.

itt senki se sajnálja a szamarakat.

el vagy tájolodva, általánosítasz minden állat-ember-halál támadást...

a bácsi rosszul lett és a disznói megölték. senki se sajnálja a disznót, a bácsit "igen"

de azt a srácot akit a bikafutatáson agyontaposnak a bikák, vagy a toreádort leöli a bika már nehogy sajnáljam...

a "gazdát" akit megtámad az 5 éve láncon tartott kutyája aki az utcán nem járt sose fogom sajnálni, ellenben a kutyát akit ez miatt az ember miatt megölnek igen.

a kutyát, akit drog kereskedőktől mentettek mert kutyaviadalra használták és el kell altatni azt sajnálni fogom, mert nem ő választotta, hanem erre nevelték, és ha normális emberhez kerül kiskorában normális élete lett volna...

ha egy vadon élő elefánt rátámad egy ártatlan emberre sajnálni fogom az embert, ha ez miatt megölik az elefántot, akkor őt is sajnálni fogom (megfigyelések alapján azok a csordák amikre támadtak rá orvvadászok agresszívabban lépnek fel az ember jelenlétére - mert emlékeznek-)

Azért nem hiszem, hogy olyan sokan nevetnének egy ember halálán, kivéve ha valamilyen vígjátékról van szó.

Sok ember nagyon kötődik az állatokhoz, ha belegondolsz, sok mindenkinek ők szinte a társaik, mert pl nincs családjuk, barátaik stb. Rengeteg idős ember bennük talál társra, szinte gyerekükként kezelik az állatokat. Ez valamilyen szinten érthető,hiszen az ember társas lény.

Persze azzal nem értek egyet, hogyha valaki nem érez empátiát a másik ember iránt, de miért ne sajnálhatnák az állatokat is? Persze az emberi élet valahol mindig is előbbre való lesz.

Mondok két példát az állat-ember kapcsolatról és halálról.

- Gondolj a bikafuttatásokra Spanyolországban, ahol a sok "okos" ott rohangál a bikák előtt. Nem nevetséges természetesen a sok sérült, de akinek ennyi esze van, hogy egy szinte vadállat előtt futkározva direkt kockára teszi az életét, az meg is érdemli.

- A másik példa pedig, emlékszem, sok-sok évvel ezelőtt volt a tv-ben, hogy egy kislány arcát teljesen szétmarcangolta egy kutya. Szerintem ezen sem sokan nevettek. De lehet a kutyát hibáztatni? Nem. A gazdája a felelős, a rossz nevelése miatt, a kutya csak ösztönösen cselekedett, bár nem emlékszem pontosan a körülményekre.

Említetted az állatvédőket is. Valakinek az állatok érdekeit is képviselnie kell, az ő életük a mi felelősségünk. De sajnos rengetegen nem törődnek az állatokkal, kihajítják őket az utcára, kínozzák őket, minden ok nélkül. Az ilyen emberekkel nem tudok együtt érezni, nem tudom sajnálni sem őket, ha büntetést kapnak. És gondolj bele, hogy az ilyen emberek, akik állatokat kínoznak, vajon előbb-utóbb nem vernek-e meg embereket is, csak úgy puszta kíváncsiságból. Egyébként Ted Bundy, hírhedt sorozatgyilkos úgy kezdte a "karrierjét", hogy állatokat kínzott, ölt, utána embereket. Ez persze extrém példa.

Szerintem ismeretlen ember-állat esetén is már valamilyen, akár burkoltan is elfogult nézőponttal találkozunk, a hír közlője, vagy a média tálalása, ha onnan hallunk egy esetről, befolyásolni fogja a véleményünket, ahogy a körülmények is, sőt, az is, hogy milyen állatról van szó a témában. Az állatfaj iránti szimpátiánk eleve antropomorfizálja az állatot. Gondolj csak bele, a csótány is bogár, és a katica is, mégis, előbbit gusztustalannak, nemkívánatosnak látjuk, utóbbit kedvesnek, aranyosnak (általában).

Ha arról hallunk, hogy mondjuk Ausztráliában egy krokodil megölt és felfalt egy gyereket, látjuk a tévében a síró szülőket, nem fogunk röhögni, a gyereket, hozzátartozókat fogjuk sajnálni, ugyanakkor a krokodilra nem fogunk úgy haragudni, mint egy emberre, ugyanazért, amiért egy földrengésre, hurrikánra se haragszunk úgy.

Ha az állat áldozat, és eleve már áldozatként értesülünk róla, akkor sajnálni fogjuk, ha az elkövető ember, akkor arra haragudni fogunk, mert eleve elkövető-áldozat témaként értesülünk róla. De a körülmény se mindegy.

Ha egy harci kutya meccseket tartó állatkínzót szétkap a saját kutyája, nem fogjuk az embert sajnálni, mert az ebnek áldozat-szerepe van a sztoriban úgy is, ha "elkövető" is mellette (ugyanúgy ha a nemi erőszakolót legyűri és megöli az áldozata, nem az erőszaktevőt fogjuk sajnálni, hiába ő került ki halottan a dologból).

Ha úgy véljük, ártatlant tépett szét a bevadított, megkínzott harci kutya, a kutya gazdáját fogjuk gyűlölni - sajnálni az embert, esetleg az állatot IS.

Szóval ezekben a hírekben is, mint a filmekben, a szerep jobban számít, mint hogy ember, vagy állat-e az áldozat.

Na most ami eltérést okozhat, az a személyes tapasztalat. Ha valaki embergyűlölővé vált, mert emberektől nem kapott szeretetet, de állatoktól viszont sok szeretet és pozitív hatás érte, az ismeretlen állathoz (ami még ebben az esetben sem csótány, galandféreg vagy kockamedúza) jobban fog kötődni, mint az ismeretlen emberhez, egy tragikus sztoriban, mert a tapasztalatai alapján érzelmileg elfogult. Valószínűleg ezekről az emberekről beszélsz, messze nincsenek olyan sokan, mint gondolnád - a többi a sztori tálalása mind.