Hogyan viszonyultok az állatokhoz?

Nekem is van 2 kutyám meg vannak nevelve levannak fektetve a szabályok de az esti jó éjt puszi nálunk kijár a kutyusoknak viszont a “nyalásfaláson” kívül a szeretet méginkább kijár nekik és én jobban szeretem őket a 3/4 családnál a többiekkel pedig egyenrangunak tekintem őket. Mivel még családon belül is vannak akkora konfliktusok amik miatt így érzek a kutyáim iránt.

Ide pedig gondolom jönnek a lepontozások “nem tudok különbséget tenni ember és állat között” és hasonlók

Nyílván jobban szeretem mint egy idegen embert,mert a kutya a családom tagja,egy idegen meg..idegen.

De a családom elé természetesen soha nem helyezem,mégis csak egy állat.Szeretem,imádom,de vannak prioritások.

Van saját fekhelye tehát ágyra nem jöhet,megvan a maga ideje is a napomban (3 séta,fésülés és játék formájában),megkapja a neki járó megfelelő ellátást is.De itt vége a dolognak.

Ott a fiam,őt megpuszilom,kutyával nincs smárolás.Kifejezetten undorodom azoktól akik a saját kutyáikat puszilgatják,vagy rosszabb esetben az arcukat nyalatják velük.Koszosan a szobába nem jöhet be,a gyereket sem engedem végig randalírozni az ágyon és a szőnyegeken amikor tiszta sár vagy kosz.

Kozmetikus,fürdetés amint lehet,utána jöhet ha tiszta.Beteg,parazitás,férges,sosem volt még,de nyílván az első út onnan az orvoshoz vezet,a házban kosz se legyen.Mi se vagyunk koszosak.

Ez nem jelenti azt,hogy nem szeretem,csak vannak ugyanúgy elvárásaim felé mint a családom felé.Legyen tiszta,tisztelje a lakást,és meg se forduljon a fejében hogy bármelyikünket is bántja.Cserébe biztosítjuk amire szüksége van,szeretjük,mindig van egy tető a feje felett és van családja.

Ha viszont egyszer is eszébe jutna támadni onnantól vége lenne a dalnak,ezt azthiszem ő is tudja.Nincs az a tréner aki nekem onnantól garantálni tudná,hogy bízhatok benne.De szerencsére ezzel sosem volt baj.

Most lehet ez miatt lepontoztok, de nekem nincs állatom jelenleg.

Ellenben volt már kutyám, nagyon régen gyerekként papagájom és teknősöm is.

Én szeretem az állatokat, szerintem remekül kiegészítik az életünket.

Nehéz időkben meg egy kutya vagy macska, de inkább kutya több szeretetet és segítséget tud adni, mint bármelyik ember.

Jövőben egy kakadut szeretnék. Hatalmas arcok, ragaszkodóak, kezesek és okosak. Valamint úgy 50 évig élnek tehát egy életre szóló barátot választasz.

Hát én egész különleges helyzetben vagyok, mert bár egyetlen állatom sincsen, mégis kell gondoskodnom egy néhányról néha. Alapvetően kedvelem őket, és a buddhista hitem is a természet tiszteletére és szeretetére tanít. Sajnos a szomszédomban van egy nem teljesen felelős cicatartó, aki ráadásul műszakba jár. Amikor nincs itthon, a nem ivartalanított macskái átjönnek a mi kertünkbe, és tőlem kérnek kaját. Amúgy is kedvelnek, mert nyáron például amikor a kertészkedek kint az udvaron, átjönnek "segíteni" nekem. Dörgölődnek a lábamhoz, és felágaskodnak a kezemhez simogatásért, de ha guggolok paradicsomkötözés közben, többször is feldöntöttek már a dörgölődéssel. Ha kapnak enni tőlem, akkor is visszajönnek, szeretik a társaságomat. Lépni is óvatosan kell, nehogy rájuk lépjek, ha nem figyelek. Na, amit ezek a macskák meghagynak maradék szárazkaját, arra, ha a macskák mégiscsak hazamennek, akkor jönnek a feketerigók. Ők már félénkebbek, ha nagyon mozgok elrebbennek. De ha 1-2 méterre ülök, kávézgatva cigizek a macskatápos tányértól, simán leszállnak, fél szemmel engem stírolnak, felkapnak egy szemet és elrepülnek. Aztán jönnek vissza. Ha csak a kezem mozog cigizés, kávézás közben, akkor a közelembe mernek jönni. Ha felállok, akkor már nem.

Szóval nincs állatom, de kölcsönösen kedveljük egymást azokkal, akik betévednek hozzám.