Anyukám szerint vége az életének. Mit tegyek vele?

Ha csak kifogásokat keres, sok mindent nem tudsz tenni. Nézegess álláshirdetéseket, olyanokat, amikhez nem kell semmilyen speciális végzettség. Sok adminisztratív munka van.

Amúgy én OKJ-s képzésben tanítok és szinte mindig van 50 feletti hallgatónk. Egyáltalán nem számít kirívónak!

Realizáld neki, hogy mik a lehetőségei, hogy még tanulás után is hány évig dolgozhatna még; mondd neki gyakran, hogy Ti mennyire büszkék vagytok rá, amiért ennyi mindent kiállt, de még előtte az élet és szeretnétek, ha élvezné. Azt mindenféleképpen mondd el neki, hogy a fiatalok sem kapnak mind állást, leginkább mert sokan külhonban vállalnak inkább munkát, és emiatt itthon nagy szükség van a dolgozó emberekre.

Az ember egész életében tanul, sosem késő kitanulnia valami szakmát és munkába állnia. Kortól függetlenül nagy szükség van a szakképzett emberekre, szóval nem reménytelen az esete. És remélem, nem veszed rosszul, ha azt mondom, kicsit lehetsz vele szigorúbb. Tudnia kell, hogy mit kockáztat azzal, ha nagyon magába süllyed. Ne hagyd, hogy eltávolodjon tőletek és depressziós legyen, mert akkor idővel azt fogja bánni, hogy Ti tartjátok el, és talán azt fogja gondolni, hogy a terhetekre van.

Példás a ti esetetek, remélem, minden jóra fordul és remélem, hogy én is tudtam kicsit segíteni. Fiatalabbként (18 leszek) talán nem tudok elég konkrét (tapasztalatból fakadó) lehetőséggel szolgálni, de szívesen segítek gondolkodni. Minden tiszteletem a Tiétek!

ELőző, ez nem igaz. Jó végzettséggel (diplomával) igen.

És részben igazad van, de hihetetlen az egész, egyrészt nincs pénz nyugdíjra, kevés az aktív dolgozó, és mégsem lehet munkát találni? Gyerekszülésre buzdítják undorító módon az embereket (lásd. szingli adó hülye ötlete), közben meg aki akar, az sem talál? Mert a kvázi ingyen közalkalmazotti státusz, az nem megoldás. Rengetegen mennek külföldre, amit meg akarnak állítani, de az itt lévőknek sem adnak munkát.

A munkát meg is kéne fizetni. Ha nem teszik, akkor miből rak félre szerencsétlen dolgozó a nyugdíjas éveire, ha a fizetése csak a túlélésre (sem) elég?

Nincs valami tanfolyam a munkaügyiseknél, vagy bármilyen "önsegítő kör", ahol beszélhetnek a fejével? Az a helyzet, hogy ennyi év "semmittevés" (munkaerőpiaci szempontból) után tényleg lehúzhatja a rolót, nemcsak lehetőségek fényében, hanem saját belső indíttatásból is: belekényelmesedett a helyzetébe, és ebből már nagyon nehéz úgy kimászni, hogy megszokja a napi robotot, hogy fel kell kelni, menni kell dolgozni, ha tetszik, ha nem, ha van kedve, hanem, és alkalmazkodni sokszor mások hü.lyeségéhez, lenyelni a békákat. Más kérdés, hogy pont emiatt fel se vennék.

Én a helyetekben alternatív megoldásokat néznék, ha képezni nem hajlandó magát: vállaljon gyerekfelvigyázást, idős gondozást. Nagyon sok embernek jelent problémát, hogy nem tud időben a gyerekért menni, a beteggel otthon maradni, idős családtaggal foglalkozni, bevásárolni neki, takarítani körülötte. Csak elindulni nehéz, kezdje ismerősökkel, aztán úgyis továbbadják egymás között a nevét és elérhetőségét.