Miért kötelező az iparkamarai tagság mikor semmi értelme?

Erről a régi vicc jut eszembe:

- Miért nem lép be a csődör a szakszervezetbe?

- ???

- Mert már van olyanja, amit ott adnak.

Na, ez a helyzet az iparkamarákkal is. Rengeteg múlt rendszerből átmentett szakszervezeti bizalmi, szakmájában sikertelen, ám a smúzolásban annál erősebb nagyságos úr, az ő kitartott k*rvácskáik (adminisztrátor és recepciós mindig, mindenhová kell) és agyonképzett, BSc-MSc-PhD-tökömtudja címmel feldíszített ifjú titán (ha bármire is alkalmas lenne, már a BSc képzés utolsó évén gyakornok lett volna valami cégnél, de sehová sem kellett, így maradt az egyetemen oktatni) veregeti egymás vállát és mond jó nagyokat, miközben abból élnek, hogy a hozzájuk tartozó iparág értéket teremtő tagjaitól beszedik a kötelező sápot, ám valójában semmi értékeset nem csinálnak. Ha piaci alapon működne a dolog, vagyis csak az lenne tag, akinek ez tényleg megéri, napokon belül összeomlana mind, ám így a jogszabályok garantálják a semmirekellőknek a biztos megélhetést, amíg csak külföldre nem megy mindenki, aki az adott iparkamara tagja lehetne.

Teljesen egyetértek az előzőekkel!

Annyit tennék még hozzá, hogy amikor Orbán bevezette, akkor Parragh László iparkamarai elnök politikai támogatását vásárolta meg vele.