Létezik ma egyáltalán olyan ágazat, amiből lehet normálisan életet építeni?

Sírdogálós, nyafogós, önsajnáló sztereotípiák jutnak eszembe, ha az infantilisabbik énemet engedem előtérbe (no ezzel mindjárt elejét vettem a visszafordító és "áldozathibáztató" válaszoknak), ha arra gondolok, hogy ma a lakosság jelentős része, beleértve sajnos magamat is, akkora lúzer, hogy csak úgy füstölög.

Voltam jól menő családi vállalkozás részese, tehát álltam a fütykös azon végén is.

És nem voltam okosabb, zseniálisabb akkor sem.

Most úgy látom, hogy nálunk van egy csodálatosan felépített, kimódolt, tökélyrefejlesztett SZEGÉNYSÉG, minek által a lakosság felé nem tudsz egyszerűan olyan árréssel eladni semmit, még a nyers munkaidődet, erődet sem, hogy abból félre tudj tenni jelentősebben. Egyszerűen olyan árérzékeny és csóró a piac, hogy egy jó szakember is éjjel nappal gebed, hogy enni tudjon. Az, hogy valaki pár év alatt egy házravalót összeszedjen vagy egy márkás autót megvegyen, szinte esélytelen.

Példák: költöztető ismerős mondja, hogy 1995ben 7-800 ft adható volt a rakodóknak. Most, 23 évvel később ez max 1300Ft schwartzban(!). Tehát nominálisan a duplája sem, holott az árak, megélhetési költségek sokkal durvábban felmentek. De szinte minden más iparág is. Érdekelt voltam nyomdászatban is. Na ott is olyan önköltséges árverseny van, szinte zéró árréssel, hogy ma már aligha érdemes belépni ebbe is. De ez csak két példa. Az emberek olyan csórók, hogy jelen pillanatban nem is látok olyan piaci rést, ahol lehetne nagyot domborítani. Vagy van és csak nem látjuk meg?