Ebben az esetben hogy szoktak osztozkodni?

Azért erős dolog, hogy a kérdező nem kell, meg ötlettel tele a padlás. Erre akkor az a mondás, hogy a másik fél csinálja saját maga.

De ha nem megy neki, tehát kell a kérdező, akkor jogos a résztulajdon.

Ez pedig attól függ, hogy mennyi a befektetett tőke és mennyi a megtérülés.

Sokféleképpen meg lehet erről állapodni, pl nem kap senki semmit, míg nem termelte ki a vállalkozás a befektetett összeget. Utána pedig már mehet az x-x részesedés.

Igazából nem látunk semmi konkrétumot, mert sok infó nem lett megosztva. Egy mezei kávézó marhára nem nagy ötlet valóban önmagában.

Vendéglátós végzettség és gyakorlat híján bele se kezdjetek!

Az meg láthatóan nincs egyikőtöknek sem!

"Ilyenkor a tulajdonosi részt hogy szokták elosztani, milyen arányban?"

Aki kockáztatja a pénzét, majd az megmondja, te meg vagy elfogadod, vagy keresel az óriási ötletedre másik befektetőt.

Szüleiddel beszéld meg, biztosan szívesen vesznek fel hitelt a házukra, hogy támogassák a vállalkozási álmaidat...

Ha belebuksz, legfeljebb nyögik a hitelt életük végéig...

Nem olyan nagy dolog, igaz?

Mennyit kockáztatna amúgy erre a kávézóra a haverod?

Pénzben, üzletben nincs barátság.- szokták mondani. S bizony, ha képbe kerül barát vagy akárki ismerős, akkor bizony félre kell tenni a személyes dolgokat és keményen tárgylagosan az üzleti dolgokra rámenni. Az érzelmi szálakat összefonni és kispolcra feltenni, hogy ne rontson bele a dolgokba, folyamatokba.

Ehhez két értelmes fél kell, akik el tudnak vonatkoztatni a személyes dolgoktól és a vállalkozásra fókuszálni tudnak a továbbiakban.

Nagyon kevés a jó példa erre, ám rengeteg a kellemetlen eset.

3-as opciója javasolt, ám:

Ha már most így állsz hozzá, emellett ordít a bizalmatlanság és az "én, én, én" része csak nem vállalkozói fejjel, hanem személyes témakörben, nos offolnám.

Általában 1-2 év mire beindulnak a dolgok. Addig pedig bizony ki kell tartani. Mindegy, hogy egyedül vagy valakivel.

Sokan nem megfelelő felkészültséggel, tudással vágnak bele, minden komolyabb előmunka nélkül. Így sokan elhasalnak már az elején.

Sokan lepapírozás, nyitás után kezdenek pl a marketing, reklámozás, vevő szerzés témáiban egyáltalán érdeklődni...

Akik társulnak egymáson töltik le a frusztráltságot. Itt kell, hogy tudatosabb legyen az ember, érzelmek, viselkedés és egyéb dolgokban.

Bizony az eleje pedig nehéz. Szóval, ha sikeres, ha sikertelen úton is haladnak, a kezdet sokszor már megöli és oszlatja a vállalkozást.

Sajnos nagyon sok felnőtt ember nem tudja alapon helyén kezelni az érzelmeit, önmagát sem. Csak a testükről mondható el az, hogy x-y igen, ennyi éves és off.

Az üzlet világához kell egyfajta személyiség. Önmagatok vagytok első sorban az alap.

Az biztos, hogy aki barátként sikerre visz egy ilyen "közös projektet" és emberségesek maradnak, akkor az a barátság tényleg egy erős és jó kötelék.

Indulatokat félre tenni, tessék leülni és egyenesen, korrekten megbeszélni mindent. Ezt is, amit itt leírtál.

Milyen barátság az olyan, ahol nem lehet mindent megbeszélni?

Most akkor barátok vagytok vagy nem?

Anno szüleim vállalkozásában játszottam szerepet. Soha többet! Az jobban megerősítette bennem azt, hogy attól, hogy egy vér vagyunk, a személyiségünk ütik egymást.

A barátokkal, ismerősökkel pedig külön utakat járunk. Amikor pedig valami üzleti dologba vonjuk be egymást, akkor korrekten intézzük.

Pl kell weboldal szerkesztés vagy fordítás, azt elvállalom. Cserébe pedig pl fotóstól másik alkalommal kérek termékfotózást. Mindig mindent le kell fektetni. Nálam az adok-kapok elv dominál.

Ha pedig kell, akkor meg tudunk állapodni pénzben is, ha valamelyikünk azt igényli éppen jobban.

Kommunikáció nagyon fontos!

Beszéljetek szépen nyílt lapokkal. Amit írt 3#-as, az lenne a legjobb opció, ám kockázatos is, hiszen kérdés az, hogy alkalmasak vagytok-e minderre?

Önmagatokra rá tudtok-e parancsolni, hogy kuss, mély levegő, relax és térjünk a tárgyra, megoldásra.

Problémamegoldás, közös munka, egyeztetés mindenben úgy, hogy nem egymást támadjátok, hibáztatjátok.

"Ok, bocsi hibáztam, tegyük rendbe vagy vállalom én magam."

"Megoldjuk! Semmi gond."

Tudni kell elengedni a már megtörtént hibákat és nem az érzelmeken lovagolni, személyeskedni. Helyette fókuszálni a megoldásra. Ez üzlet, nincs egyhelyben toppogás, nyafizás!

Főleg, ha haladni akartok.

Menni fognak ezek a dolgok?

Nyugodtan szakember társaságában, segítségével lefektethetitek az alapokat, megegyezés részleteit, anyagi részeit stb.

Hiszen mindegyikőtök egyfajta kockázatot vállal s bizony komoly dolog.

Együtt tervezitek, csinálhatjátok. Az, hogy hogyan végződik az első sorban kettőtök személyiségén és hozzáállásán múlik, no meg magán az üzleti terveteken, kivitelezésen.

Nem tudjuk a dolgokat, részleteket, mennyit terveztek befektetni s miegymás.

Mindettől függetlenül legyenek meg a kellő előkészületek is. Ne csak hasra csapva menjen, mert azt nemcsak a pénztárcátok bánhatja meg, hanem már az elején a barátságotok gyorsan zátonyra futhat.

Számolni kell azzal is, ha az egyikőtök úgy dönt, hogy kiszáll. Akkor mely opciók jöhetnek szóba. Megvenni a másik fél részét? Az egészet feladni? Másik társat keresni, aki megveszi a kiszálló fél részét? Stb.

Ezt is beszéljétek át!

Mindent!

"Viszont nekem nincs tőkém, neki pedig van, ő tudna befektetni."

Megegyezés szerint. A befektetés és az üzemeltetésre fordított munka arányában.