Miért állítják, hogy programozóként elhelyezkedésél csak a tudás számít, amikor nem így van?

Pastebin

A 40 soros konzolon alkalmazások biztos beleférnek, és az már egy jó kezdet. A nagyobbaknak meg valami titkos anonim e-mail címmel egy github (véletlenül se jöjjünk rá, hogy ki vagy).

Oszd meg itt, vagy a Programozás témánál, vagy egy kamu Facebook profillal valamelyik facebookos programozók csoportban.

Köszi, hogy mutattál kódot, így remélhetőleg tudok/tudunk olyan visszajelzést adni, amiből tanulni tudsz.

Az elsőre pozitív, hogy próbáltad objektumorientáltan megközelíteni a dolgot, és van ez az ArrayPatterns nevű osztályod (habár a PatternCreator talán találóbb név lenne). Igazi objektum, van neki két adattagja (patternLength és patternDense), és egy viselkedése (ezek alapján generál egy sakktábla mintát), ez így egy korrekt kis objektum.

1.) Alapszabály, hogy ami nem változhat, azt tegyük readonly-vá. Ebben az esetben hogyha létrehozod az ArrayPatterns nevű osztályt, akkor se a patternLength, se a patternsBase mező értéke többet már nem változhat, ezért érdemes őket readonly-vá és private-té tenni, valahogy így.

private readonly int patternLength, patternDense;

Jó dolog törekedni az immutable (változtathatlan) osztályok létrehozására, aminek pont ez a mintája, a konstruktorban megkap minden bemenő értéket, és változtathatatlanra (readonly) állítja őket.

2.) A ChessBoardPattern() függvény logikailag egy mátrixot kellene, hogy visszaadjon (kétdimenziós tömb), szóval List<string> helyett string[][]-t kellene visszaadni, valahogy így: public string[][] ChessBoardPattern().

Ez nagyon fontos dolog, ha bárki ránéz a kódra, ez az első dolog, amit kiszúr. Igen, így valamivel nehezebb megcsinálni, de logikailag egy táblázat az egy kétdimenziós tömb (mátrix), és nem stringek listája.

3.) A logikához/algoritmushoz csak annyit, hogy az látható, hogy alapvetően mindig két különböző sorból fog állni a sakktáblád, például 10-es hossz, és 1-es sűrűség esetén.

"X X X X X" illetve

" X X X X "

Szóval jobban jársz (és szebb a kódod), ha először ezt a kettőt létrehozod, és utána már csak felváltva beteszed őket a listádba (aminek ugye mátrixnak kellene lennie).

Igazából a legnagyobb probléma az a kóddal, hogy nehezen érthető, ránézek és nem tudom, hogy most mi lesz a temp, mi a selectPattern, az ott miért patternLength - patternDense, az meg ott miért i += patternDense.

Az az igazán clean code, ahol ezt egyből látom, és nem kell ilyeneket gondolkodnom, nem kell hosszú perceket azzal töltenem, hogy megértsem a kódot.

Ilyenkor érdemes a különálló részeket (még akkor is, ha csak 1-2-3 sor) külön függvényekbe kiszervezni, és akkor legalább már a függvény nevéből sejthetem, hogy egyáltalán mi történik ott.

Zárójeles megjegyzés, hogy igazából nem teljesen értettem mi volt itt a feladat, mert ha a patternDense nem 1, hanem valami más szám, akkor már nem is sakktábla a minta.

Esetlegesen még le lehetne kezelni a hibás eseteket (pl. negatív számok, vagy ha a dense>=patternlength/2, akkor az már nem is sakktábla lesz).

Egyébként javaslom neked a Tiszta Kód című könyv elolvasását, szerintem nagyon jó, és hasznos.

Rengeteg olyan példa van benne, mikor hasonló kódból mint a tiéd, különféle módszerek segítségével lépésről-lépésre sokkal olvashatóbb kódot csinálnak.