Egyetem helyett szakma?

A hitel egy érdekes kérdés. Amikor valaki azt mondja, hogy hitelre könnyű lakást, kocsit stb-t venni, akkor én arra gondolok, hogy azt tudni kell fizetni is. Tehát ha a volt osztálytársaknak hitelre is van a kocsi, attól még az nem ciki. Én jelenlegi helyzetemben örülnék ha keresnék annyit, hogy minden hónapban tudjak törlesztőt fizetni és természetesen legyen pénzem az egyéb fontos dolgokra is. Illetve ők addig is egy kényelmes autóval utaznak, én meg aszalódok a buszon. Nem irigykedem, ne értsetek félre, vagyis inkább ez ilyen pozitív értelembe véve irigység. Szimplán csak örülnék ha én is legalább ott tartanék ennyi idősen.

Abban viszont igazad van, hogy informatikusként kellemesebb munkakörülmények várnak rám, mint építőipari munkásként. De nem tervezek életem végéig kétkezi munkát végezni. Ha meglenne a szakma akkor dolgoznék alkalmazottként amíg lesz elég pénzem vállalkozni. A vállalkozás pedig jó esetben kinövi magát annyira, hogy már "csak" a cégvezetéssel kelljen foglalkoznom, ami ugyanúgy lehet kényelmes irodai meló. De az igaz, hogy informatikusként azt a 8-10-15 év fizikai munkát is "megspórolom". Bár annyira azért ez sem egészséges, a rossz kajálás sajnos a gép előtt ülve is előjön.

Fodrászatot mindenesetre elengedem, ha ennyire rossz a helyzet. Bár azt gondoltam, hogy a jelenlegi árak mellett jól kereshet egy fodrász, pláne ha valahol kitud bérelni magának egy helyet. Ha egy férfi hajvágás 4000 körül van egy barbershopban (vagy sima fodrászatban) és egy óra alatt megvan. Persze le kell vonni a járulékot, a bérleti díjat meg van egy viszonylag fix rezsiköltség. Természetesen az eszközöket is meg kell venni, de ahogy számoltam nem egész jó pénz megmaradhat mindezt úgy, hogy nem szívatnak szanaszét az egyetemen és egy idő után főnököm sincs.

De ehhez nem értek elhiszem, hogy nem könnyű.

Tanácstalan vagyok jelenleg. Szeretnék rátok hallgatni, tényleg egy irodai elkávézgatós infós állás lenne a legkényelmesebb és viszonylag jövedelmező is lenne. Viszont a szívem vagy csak egy megérzés pedig azt diktálja, hogy hagyjam abba amíg lehet és gyorsan tanuljak egy kézzelfoghatót.

Illetve a pénztelenség egy erős motiváló/demotiváló tényező. Szerencsére én azért nem éhezem, de minél hamarabb szeretnék már normális pénzt keresni nem csak tengődni a diákmunkával.

Dolgoztam már segédmunkásként, még a középiskola alatt. Ezért írtam a kérdésben is, hogy segédmunkás, kőműves és ács/bádogos szakma kivételével érdekelne valami. Ezeknél nagyon ki van téve az ember az időjárás viszontagságainak.

De mondjuk egy burkoló, vízszerelő stb esetén ez annyira nincs meg. Vagy legalábbis nem a tűző napon kell dolgozniuk.

Hogy ki hogyan jutott autóhoz, és költözött külön arról pontos tudomásom valóban nincs. Ettől függetlenül a helyzet változatlan marad. Aki pár éve a mindenki számára lenézett Józsika volt az ma független felnőtt. Én pedig a "nagy reménység" itt vagyok pénz és függetlenség nélkül úgy, hogy még legalább annyi idő hátravan, mint amennyit már jártam.

Ha teljesen abbahagyom úgy tudom vissza kell fizetni annyi tandíjat amennyit eddig az állam kifizetett rám. Adott esetben ezt ki lehetne számolni, hogy mennyivel előbb kezdek így dolgozni, mekkora a várható fizetés, és mennyire lenne megterhelő visszafizetni.