Mindenki jobban él, akik anno kimentek pl Nyugat-Európába?

Én mindig is azt mondtam, hogy külföldre csak a legminimálisabb képzettségű embereknek, esetleg szakmunkásoknak éri meg kimenni (de ez utóbbiaknak se feltétlen hosszútávra, csak amíg össze tudnak szedni saját vállalkozás indításához egy nagyobb összeget).

Kb. a mosogató, cipőpucoló meg a kukás az, aki soha a büdös életben nem várhatja, hogy jobban éljen itthon, mint ahogyan ott kint tud.

Némi különbség persze mindig lesz a Nyugat javára ahhoz képest ami itt van, viszont az éremnek mindig két oldala van: itt azért mindig itthon vagy, rokonok, ugyanazon nemzetiségű barátok között, ott meg azért mindig csak egy megtűrt külföldi leszel, akire mégiscsak valahol úgy tekintenek az ottaniak, mint itthon egy ukránra aki a nyelvet is töri.

Ha jó vagy abban amit csinálsz, itthon is meg tudsz élni tisztességesen, akár olyan multinál is dolgozhatsz, ahol angol a munkanyelv (nyugati fizetésért cserébe), de te közben mégiscsak itthon vagy.

Nem kell ezt annyira vészesen komolyra venni. Van akinek megéri, van akinek nem, de szerintem kb. ugyanott lesznek ha kimegy és visszajön mint ha nem megy ki.

Tehát persze, nem érv már az hogy azért megy ki mert jobban lehet keresni, viszont attól még szerintem jól jöhet világot látni kicsit.

Nekem az egyetlen hely ahol Magyarországon kívül huzamosabb ideig élnék, az olasz tengerpart, csak ott meg nincs munka.

Na kérlek, velem az van, hogy mielőtt kijöttem külföldre, otthon, egy vidéki városban 250 nettót kerestem, annak is egy része zsebbe. Ebből olyan 100at tudtam félretenni. Kijöttem Svájcba, a 100ból meg lett kb 900.000-1 milla megtakarítás. Nyilván rohadtul drága minden, ebben igaza van a t. kérdezőnek, de amikor az ember több milliót keres havonta, kb leszarja.

Ennyi a történet, nekem rohadtul megérte. Ez persze IT, tehát némileg speciális eset, de sok hasonló terület van még.

Igazad van.

Én 28 éves vagyok fősulit végeztem, a férjem szintén, ő már 36 éves.

Dolgozunk itthon, jól keresünk, van saját hiteles házunk, jó autónk, gyermekünk, kutyánk, telik jó ruhákra, nyaralásra, minőségi életre, könyvekre, bármire.

Gyerekkori barátnőmék Angliában élnek 5 éve, semmijük nincs, nyaralni nem járnak, de még egy jó autót se tudtak venni, elmegy a pénzük nagyrésze lakhatásra, sokat panaszkodik.

A párom bátyja 20 évet él Angliában, tavaly jöttek haza, 3 gyerekük van, annyira jutottak hogy míg Angliában éltek vettek 10 év után itt egy lakást, ezen kívül semmi másuk nincs nekik sem. Idősebbek nálunk jóval, és semmivel nem jutottak előrébb mint mi..

Nem minden külföldre költözős történet ugyanolyan. Én diplomásként 2012-ben kerestem 275 ezer nettót Budapesten, ami kb 800 euró volt akkor. Alig tudtam belőle a lakáshitelemet fizetni, félrerakni egyáltalán, egyedülállóként Budapesten.

Hollandiába költöztem, egyből 3500 euró lett a nettóm, ami 2018-ra 4700 lett. (IT területen) Közben kifizettem a magyar lakashitelem és vettem is egy másik lakást helyben. Azóta Kanadában élek egy 160 nm-es 3 hálószobás házban, 40 ezer dolláros autóval, 300 ezer dollárnyi megtakarítással. Ebből kb. semmit nem tudtam volna megtenni, ha ott maradok.

Nem tervezek visszamenni. Itt sokkal kedvesebbek az emberek, stabilak a körülmények, lehet a jövőre építeni és nem csak lehúznak az adóval. Én Magyarországon nettó befizető voltam, aránylag magas fizetéssel, sok sok adóval, de soha semmit abból nem kaptam vissza, pl. mert nem szültem és nem is fogok három szittya magyart. Borzasztó az ottani politikai helyzet, és nem is javul. Már megvan a kanadai letelepedési engedélyem, egy pár év múlva az állampolgárságom is meglesz. Kanada máris jobban becsül, mint Magyarország bármikor is.