Szemétség lenne most felmondani?
4 hónapja dolgozok egy irodában, ahol ketten vagyunk, rengeteg feladatra.
A kolléganőm nemrég bejelentette, hogy terhes, és minden esély megvan rá, hogy veszélyeztetettként akár már jövő héttől táppénzre megy.
Nekem ugyan már letelt a próbaidőm, és maradtam, mert vitt a sodrás, alig volt bent a kolleganő, próbáltam helytállni.
De utálom ezt a munkát!
Már jó ideje keresem a lehetőségeket a váltásra, de így most nem tudom mi legyen.
Hamarosan fel kell venni egy új kolléganőt, miközben még én magam sem tanultam be rendesen (hónapról hónapra változnak a feladatok, felét sem láttam még a dolgoknak).
Ha én most lelépek, akkor jó esetben már meglesz a kolléganőm utódja, nulla betanulással, és marad az én üres helyem.
A főnökeim egyébként irtó jófejek, ez is visszatartó erő volt eddig, hogy nem akarok velük kibabrálni.
De az én szempontjaim meg kinek számìtanak? Járjak be minden nap gyomorgörccsel, és érezzem a nap 80%-ban a kudarcélményt?
Csapdában érzem magam. Szívem szerint mennék, a lelkiismeretem visszatart.
Ti mit tennétek? Valaki volt már esetleg hasonló helyzetben?
9es válaszolónak: elvégzem a rámbízott munkát, nagyon is lelkiismeretes vagyok. Attól még kudarcként élem meg hogy olyat csinálok egesz nap aminek nem látom az értelmét es egyszerűen nem az én profilom.
Én nem tudom elfogadni hogy rendben van hogy mindenki utálja a munkájàt.
Nem utáltam az előző munkámat sem, csak megszűnt a cég.
Ha nem érzem jól magam valamiért egy munkahelyen akkor keresek másikat és lelépek ennyi.
Ezt nem kell túlbonyolítani, a legfontosabb dolog az életedben te magad vagy, minden másnak csak másodlagosnak kell lennie.
"Én nem tudom elfogadni hogy rendben van hogy mindenki utálja a munkájàt."
Nem is kell elfogadni és nem is kell mindenkinek utálni a munkáját. Sőt ha tényleg annyira gáz, akkor ott is lehet hagyni. (Ebben az esetben legyen annyi tartalék míg másik helyet találsz.)
Most akkor én is utáljam a munkámat és az egyik kollégámat, mert évente kb 3-4 hónapot van táppénzen és emiatt 4X annyit dolgoznom mint ő? És ő akkor is megkapja a fizetést, mikor otthon fekszik az ágyban?
Vagy ha neki kell egy szabad hétvége, akkor ugorjunk már be helyette. De ha nekem kellene 1 nap, akkor óó hát az a nap nem jó neki?
Nem utálom se a munkámat, se a kollégámat.
A munkahelyen nem stresszelek, hiába sokszor sok a munka és sok az idióta(nem kollégák). Ha pedig hazajövök melóból, csak a magán dolgaimmal foglalkozom.
Kolléga meg oldja meg magának a szabad napjait.
Igen, tisztában vagyok azzal, hogy tökéletes munka, és tökéletes kollégák és főnök nincs. De igazából nem is erre vonatkozott a kérdésem, hanem a felmondásom időzítésére.
De egyébként szilveszterre van kiírva szülésre a kolléganőm, úgyhogy nem az utolsó pillanatban hagynék ott csapot-papot.
Ha most szólsz, hogy elmész pár hónap múlva, akkor senkit nem ér meglepetés és harag se lesz.
A cégnek is könnyebb mert tudja mire számítson, ráadásul nem kell kétszer hirdetnie. És a te lelkiismered is megnyugodhat, hogy nem hagyod őket sz*ba.
Ne szólj előre. Semmiképp. Nem annyira értem, miért mondja ezt az utolsó.
Ez nem a Máltai Szeretetszolgálat. Ez egy üzlet, szerződéssel. Ha szerződés szerint jársz el, mondasz fel, töltöd le a felmondási időt, akkor nem szegtél semmilyen szabályt.
Egyébként nagyon átérzem a szitud. Ugyanebben vagyok.
Nagyon fotnos tudatosítanod hogy ha te 120%-on dolgozol, annak csak az lesz a hozadéka hogy tönkrevágod magad. Hidd el hogy a cég legalább fele negyedannyira se lelkiismeretes mint te, és általában a világnak sincs vége ha sokminden nincs kész.
Közben kezdj el keresni.
Ez az egy életed van. Ezt ne felejtsd el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!