Mi az oka annak hogy ennyire nem szeretik általában a munkájukat az emberek? Valójában ennyire szarok a munkahelyek vagy csak nem találják meg amit tudnának csinálni?

Ez leginkább saját magán múlik mindenkinek.

Ha értene valamihez a jóember, amire kereslet is van, akkor nem kerülne olyan helyzetbe, hogy olyan helyen kelljen dolgoznia, ahol nem szeret. Akkor meg is keresnék jobbnál jobb ajánlatokkal, ahol hasznosíthatja a szakértelmét, és a vállalatok kínálnának neki a réginél jobb feltételeket.

De hát többségében nem értenek semmi ilyenhez. A "minőségi helyeken", a tróger szakiskolákban meg hasonlókban már korán megkezdik ezek a hül.yegyerekek egymás "trenírozását", szívatják aki ugye "stréber", meg nem a kocsmában issza el az eszét, hanem tanul is néha, vagy csak egyszerűen nem olyan tróger mint ők.

Aztán ezek vígan elmennek az első adandó alkalommal egy kicsit több bérért melózni az akkori minimálnál egy kicsit többért, ami a szülők segítségével még egész jó kis életszínvonalt is garantálhat kezdetben.

Ilyenkor jót röhögnek a majmokon, hogy látod te hülye, én milyen jól élek, te meg itt pedáloztál a semmiért.

Aztán.. a minimálbér beéri a keresetüket, a szülők meghalnak, jó esetben örökölnek is tőlük valamit (amit aztán nem is tudnak fenntartani), jön a család vagy legalábbis tartásdíj, hitelt vesznek fel amibe belebuknak.. Aztán pampognak, hogy nem lehet ennyi pénzből megélni, r.ohadékok, csináljatok valamit...

Csak hát nem fognak azok semmit se csinálni, mikor mindig van elég ilyen ember minimálért.

Így ezek megkeseredett, bukott emberek lesznek, és a fokozatosan növekvő gyűlöletük miatt (meg az egyéb kikerülhetetlen kiadások miatt) egyre kevesebb esélyük is van arra, hogy bármikor kitörjenek ebből a helyzetből.

Ezen egyébként nem is lehet segíteni, meg nem is kell.

Fiatalkorban, mikor még lenne esélyük ezen változtatni, akkor jellemzően ezek a legszemetebb, legmocskosabb emberek, akik úgy szopatják a környezetüket, ahogy tudják. Ilyenek.

Magyarországon a munkaerőpiac struktúrája az olcsó munkaerőre épül.

Ebből adódóan, kevés a jó munkahely.

-Mesteremberekre nincs igény, meg Magyarországon nem is tudják/akarják őket megfizetni.

-Diplomások,bizony még a mérnökök is 1-2 területet leszámítva, pedig nehezen helyezkednek, mivel kevés az igazán diplomás pozíció.

Ami Magyarországon van és Dunát lehetne belőle rekeszteni, az a betanított gyártósori munka.

De, érthető okokból aki teheti elkerüli vagy menekül belőle.

Az emberek fizikailag és szellemileg is leépülnek bele, elmegy az életkedvük....stb

Tehát, a problémát a munkaerőpiacban kell keresni.

"Tehát, a problémát a munkaerőpiacban kell keresni."

Fenntartom, hogy inkább az emberekben. Aki gyártósoron van, az jórészt oda is való. Kivéve, aki ideiglenesen/tanulmányok alatt vállal ilyen munkát.

Annyi surmó, primitív embert máshol nehéz találni. Ezek az emberek a jelenlegi képzettségük, mentalitásuk alapján semmi más munkára nem lennének alkalmasak, nem lehet bízni bennük, nem értik meg az összetettebb feladatokat.

Pedig nincs már vasfüggöny, meg nem is munkatábor, mehetnének oda, ahol úgy gondolják, hogy jobban boldogulnak.

De hát se nyelvet nem beszélnek, meg általában olyan sötétek, hogy a legalapvetőbb ismeretekkel se rendelkeznek. Ahányat én láttam életemben, a legtöbb fizetés után ment a kocsmába bedobálni a nyerőgépbe a kevés pénzét.

Utolsó, ez meg a másik. Hogy az emberek azt akarják, hogy "elvégeztem valamit, ide nekem ami ezért ez jár, a maximumot, azonnal!"

Francot, nem lesz ez soha. Aki kezdő, az azt kapja, amit adnak. Ott nincs alkupozíció.

De a lényeg nem ez, hanem az, hogy van-e lehetőség a továbblépésre? Márpedig lehetőség csak akkor lesz, ha vagy ismersz megfelelő embereket, vagy pedig (és ez a gyakoribb) akkor, ha a képzettségednél, gyakorlatodnál fogva, na meg az eszednél fogva alkalmas vagy arra, hogy ennél tovább lépjél. Akár a jelenlegi munkahelyeden, akár saját vállalkozásban.

Én amit nem szerettem, otthagytam. Belevágtam egy következőbe. Mindig addig maradtam, amíg jól éreztem magam benne.

Nekem ez állt mindig is az első helyen, nem a fizetés.

Több pénzért sosem álltam odébb, ha szerettem azt, amit csináltam, és a munkahelyen egyéb okból is jól éreztem magam.

Én magamból kiindulva...én imádtam a szakmám tényleg. Akármennyi nehézséggel találkoztam szinte beleszerettem abba,amit csinálok. Aztán teltek az évek és akármennyire próbálok segíteni az embernek (egészségügy) annál több támadás ér. Kapok jót is,kedves szavakat,amík jól esnek,de sok a támadás, a meg nem becsülés,a fenyegetések még is elveszik a kedvem.A főnőkőmről nem is beszélve...a fizetés nem a legjobb,nagyon változni nem is fog.Úgy érzem,hogy az egészségügyben jobban keresni nem is nagyon fogok. Szeretnék váltani mielőbb. :/

31/N