Te szereted a munkádat? Ha igen, miért, ha nem, miért nem? Melyik az a munka amit tényleg szeret az ember csinálni?

Jelenleg a vállalkozásomon dolgozom, és imádom csinálni. Ha felfut, még jobban fogom. :D

Marha nehéz sokszor, de mindig arra gondolok miért csinálom, és miért jó munka ez nekem, a munka része számomra nagyon izgalmas. A vágyaim/álmaim része ez a munka is, igazából életem végéig főképp ezt szeretném csinálni.

Ha nagyobb pénzösszegre szert tennék akkor is ezt csinálnám, sőt akkor még eredményesebben tudnék ezzel foglalkozni, most azért még vannak akadályok.

Irodai munkában kétlem, maximum úgy tudom elképzelni, ha ott folyamat tud előre lépni az illető.

+1 A hagyományos asszisztensi és hasonló képzettséget igénylő munkák nem hiszem, hogy produktívak annyira, hogy ne lehessen megunni rövid idő alatt. Úgy gondolom, hogy az lenne az ideális, ha az ilyen munkák csak ideiglenesek lennének a legtöbb ember életében.

Ha ez az irodai munka valamilyen komolyabb felelősséget igénylő munka, ott lehetnek célok, előrelépési irány, stb.

Pénzügyi területen dolgozok, és nem szeretem, mert egy részről irtó unalmas, más részről meg stresszes is, mert napi szinten többszáz millió forintokkal gurigázunk, azért ha itt hibázol, nagy gáz lehet belőle. :/

Ráadásul a munkatársaim is folyton stresszelnek feleslegesen. A főnök szó szerint ordít, ha valami nem jól lett megcsinálva. A többi munkatársat meg, ha valaki felidegesítette, akkor adják át a másiknak az idegességet, mert onnantól kezdve megy az e-mailezgetés meg a telefonálgatás, egymáson próbálják levezetni a feszültséget. Néha olyanokért tolnak le a munkahelyen, amihez még csak véletlenül sem volt közöd, csak mert éppen mindenki más aznap szabin van és te helyettesítesz és hát valakinek le kell ordítani a fejét...

Szóval ezért nem szeretem, na.

Ha megnyerném a lottó ötöst, másnap reggel azonnal a felmondó levelem benyújtásával kezdeném a napot!

Most olyan semleges. Vannak jó oldalai és vannak rosszak. A főnökeim jófejek de projektmenedzserként ezeregy más embert és feladatot kell koordinálnom, ami nehéz és stresszes. Sikerül megcsinálni a feladatokat de mindig azon idegeskedek mikor fog valami úgy elhasalni amiből nem lehet kijönni... A másik része hogy bár projektvezető vagyok, de egyedüli döntésjogom nem nagyon van. Őszintén ez most nekem egy áldás. Ha valami nagy para van, mehetek feltartot kézzel a döntéshozókhoz, hogy bocsi, ez van, hogyan tovább, itt vannak az alternatívák...

Volt egy meló amit imádtam, ott egy csoportot vezettem de elég komplex informatikai migrációt végeztünk - 10 országból hoztunk át üzleti folyamatokat hozzánk. Nagyon nehéz volt, sokat túlóráztam, de imádtam. Egyedül voltam akkor a magánéletemben és ezzel a melóval sokat utaztam, az ügyfél imádott, mindig vitt vacsorázni, barátságok is szövődtek.

Ma már nem túlórázok szívesen (ritkán kell, hatékonyan dolgozok), szabimat pöccre kiveszem és olyankor se telefon, se mail, engem nem érdekel. Nem rossz a jelenlegi munkám de a privát életem fontosabb és egyértelmű vonalat húzok, amit a főnökeim tisztelnek.

Ha nyernék olyan 20-30 millió fölött, akkor tuti egy kb 3-6 hónapig nem dolgoznék. Lehet utána visszamennék, de inkább 4 órában csinálnék valami olyan munkát ami tényleg érdekel, esetleg vállalkozást a szakmai tapasztalataimból.

Nos nem Magyarországon vagyok már, de ez nem volt kitétel a kérdésben.

A Távol-Keleten vagyok egy középsikolában angoltanár, egy lányosztály osztályfőnöke, valamint heti kétszer tartok előadást az egyetemen.

Heti 18 órát dolgozom, amiben benne van már az egyetem is. Plusz kb. fél óra adminisztráció (az egész héten, tehát napi kb. 5 perc).

Egy magas pozícióban lévő nő segített nekem munka és a kijövetel terén. Hogy ez miért lényeges? Mert csak érettségim van.

Szeretem, konkrétan imádom a munkám! Az osztályommal imádjuk egymást. Miután ténylegesen befogadott az osztályom, és nem csak a hirtelen fehér ember utáni rajongás volt jelen, rengeteg dolgot kezdtünk egy együtt csinálni. Minden nap osztályfőnökivel zárul. Nincs olyan nap, hogy ne töltenék az lányaimmal legalább 1 órát (ha nem többet) órák után!

Reggel tiszta szívből szeretek munkába járni! Főleg amiatt, hogy akik ebből az irányból jönnek az osztályomból, azok általában ott várnak az ajtóm előtt mikor indulni kell, így együtt megyünk. De adtam az osztályomban mindenkinek egy másolatot a lakáskulcsomról. Van hogy ők ébresztenek fel, ami csak mégjobbá teszi néha a reggeleimet.

Nem kell túlóráznom. Legalábbis az elmúlt 5 és fél évben erre még nem volt példa.

Még soha nem vettem ki szabadságot. Csak amikor annyira de annyira beteg voltam, hogy az ágyamtól a fürdőszobáig alig tudtam elmenni.

Én mindig is angolt akartam tanítani. Viszont mivel össz-vissz 3 érettségi tárgyból voltam jó (angol, matek, informatika), irodalom és történelem viszont épphogy kettes lett, így az egyetemi ponthatárt az angoltanári képzésre csak álmomban érhettem volna el. Így aztán nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget! Nem szeretnék váltani, nekem ez az álommunka és hely.

Nem valószínű. Nem nagyon csinálok olyan dolgokat, ahol nagy pénzt lehetne nyerni, valamint a családom Magyarországon alsó-középkategóriás, nem nagyon tudnék mit örökölni. Úgyhogy szívesen dolgoznék tovább!

A fizetésem 2.020.000 KPW , azaz nagyjából 620.000 HUF.

Ebből itt vígan megélek.

.

Nem tudom, hogy irodaiból létezhet-e ilyen. Irodai munka is rengeteg féle van. Biztos van olyan pozíció, ami változatos, kellemes és szerethető.

K. N.

Észak Korea?? Ott engednek netezni?

Határátkelő blogra vagy valahol máshol írtál már? Ez annyira extrém, hogy szerintem alapból sokan el se hiszik. Nem félsz, hogy bármikor bárkit kivégeznek? Pl egy turista csak egy plakátot tett el emlékbe és halálra kínozták...

1) Estére járok, de a lényegen nem változtat :D el kap a hányinger akárhányszor csak be kell mennem.

2)Egyáltalán nem túlórázom szívesen.

3)Itt olyan van, hogy inkább szabadságra mennék de nem engednek el, mert évközben le írták az összes szabimat a tudtom nélkül.

4)Álmaim nincsenek, csak céljaim. 5 éve vagyok a munkaerő piacon, és ez idő alatt egyszer sem azt csináltam amit szeretnék, így egyfajta másodállásként próbálok a "hobbimmal" előre jutni hogy avval a keresettel ki váltsam a fő állásom.

5) Ilyenben nem reménykedem és nem is várom el hogy bármit örököljek, de ha történne ilyen akkor az a nyeremény/örökség mennyiségétől függ.

+1) Az irodai munka elég széleskörű. Az is irodai munka amikor input mancit játszol és adatot rögzítesz egy excel-ben meg az is irodai munka ha pl napi 10 órában programozol. Így létezhet ilyen.

1. Nem mondanám, korán van és amúgy is papíron rosszabb pozícióba kerültem. Kvázi most irodáról fizikai, gyári munkás lettem, függetlenül attól, hogy ugyanazt végzem.

2. Ha benne vagyok egy probléma megoldásának folyamatába akkor nem zavar a túlóra, fel sem tűnik igazából. Ha viszont baromságok miatt kell bennmaradnom azt nagyon utálom.

3. Nincs ilyen, ráadásul fiatal vagyok, szóval nagyon kevés a szabim.

4. Nyilván vannak álmaim és vágyaim és már nem sokáig szeretném ezt a melót csinálni. Főleg a fizetés és a már említett áthelyezés miatt.

5. Ha nagyobb pénzösszegre tennék szert, azt megpróbálnám jól felhasználni. A jelenlegi munkahelyemen biztosan nem dolgoznék tovább, sőt alkalmazott sem lennék szívesen. Viszont lenne időm átgondolni mit szeretnék az életben, nem kellene mindenáron pénzt keresnem, tehát tudnék tanulni is akár még. Leginkább eldönthetném, hogy mivel akarok foglalkozni és csinálnék egy saját vállalkozást.