Van még rajtam kívül olyan ember, aki már legalább 15-20 különböző területen kipróbálta magát és arra jutott, hogy csak a munkáért járó pénz szereti, de azt nagyon?

Igen, 10 év alatt már előléptettek, 2-3 kis karrier-irányváltás is befigyelt, voltam vezető, beosztott. Volt amit imádtam, de általában ott is betoppant 1-1 borzalmas vezető és onnantól lejtmenetbe indultak a dolgok.

Egy idő után meg megláttam hogy mindenhol ugyanazok a gondok: az emberek egyszerűek mint a faék, a munka rengeteg, kevesen dolgoznaklogikát használva és lelkiismeretesen.

Mióta bevettem egy kicsit a lesz*rom tablettát, nem idegeskedek nagyon a karrierem miatt. Persze odateszem magam ha kell, de őszintén, már nem tudok olyan lelkesedést és megfelelelési kényszert érezni a munkám iránt mint pld. 5 éve.

Azt szokták mondani, hogy szerencsés ember az akinek az a munkája ami a hobbija.

Na ez az ami csak keveseknek sikerül, dee hza beállsz valahova dolgozni akkor olyat keress aminek haszna is van, és igyekezz jópofát vágni hozzá. Ha eleve hangulati mínusszal mész a melóhelyedre akkor a fáradás miatt a műszak végére még depisebb loeszel. Én az EÜ.-ben találtam meg a helyem - ott sem a röhögésről szól az élet. Velem is előfor5dult, hogy csak azért mentem be dolgozni, hogy legyen miből kiifizetni a csedkkeket, Összeségében mégis úgy gondolom, hogy megérte, Örülök, hogy részt vehettem azokban a munkákban amikben részem volt