Miért ekézik, aki elégedetlen a munkájával, fizetésével, reményvesztett, nem olyan tehetséges, büfészakot végzett stb?

Akkor én is tisztázok pár dolgot:

Örökölt dolgok:

1. Igen, segít a panaszkodás az emberen, aki egy társas lény és érzelmei is vannak. Azt hiszem a pszichológia ventilációnak hívja.

2. Aki gyengébb valamiben, annak több küzdelem kell ugyanazt elérni, mint az átlagnak. Több energia, több lemondás, kevesebb alvás, kevesebb sport, több kudarc, több könny, több megaláztatás.

Jó esetben érző lény, ezért többször borul ki, reményvesztettebb, többször esik el ezért többször nehéz felállni.

Valószínűleg ezért végleg is könnyebben adja fel, én is sokszor úgy vagyok, hogy jó az adatmásolgatás, csak legyen életem végre valahára.

Vegyük a sportot. Aki gyengébb, annak többet kell edzenie időben is, lehet, hogy többször sérül, jobban fájnak az izmai. Ha még vannak érzelmei, amibe a negatív érzelmek is eletartoznak, akkor bizony többet fog panaszkodni is.

Ha ezt nem érted, komoly gondok vannak. Vagy a szövegértés, vagy az EQ.

Nemcsak a súlyos értelmi fogytékosoknak marha nehéz. Nekik marha nehéz, de nekünk nehéz.

Nekem az Aspi miatt a mindennapi társas dolgokkal kapcsolatban SEMMI nem jön magától, totál máshogy működöm agyilag. Egész nap minden perce egy küzdelem, hogy megpróbáljak megérteni másokat, rájönni, mikor hogy kell viselkedni. Gesztusokat a mai napig nem értek, célzásokat se, viccelődésnél fogalmam sincs, mikor komoly, ha én viccelődök, nem érzem, meddig mehetek, sosem érzem, mit kell másoktól komolyan vennem, magamra vennem... Nwm jön magától, mikor mit kell mondanom, mi az, ami szerintem ok de másnak bántó. Én magam megsértődök olyanon, amin nem kellene és nem veszem magamra, amikor kellene.

De alapból "fura" már maga a beszédem, a lényem, a reakcióm bármire.

Nekem a sajátom természetes, de amint kimondom, utólag már érzem, hogy igen, most ez lehetett fura.

Csak azt látom egész életemben, hogy pár nap alatt a periférián vagyok. Szerencsére egyre kevésbé, de azért még most is.

Most nem sirán... Panaskodás, hanem ténymegállapítás.

Mert fentiek miatt talán az átlagnál többször vagyok reményvesztett, fáradt stb...

Tudod ma is tízkor feküdtem, irtó pacsirta típus vagyok. Csak egykor kipattant a szemem... A stressztől. Mostanában így alszom.

Másrészt a BSc kudarca is a soft-skillek hiányában rejlik.

Ha megnyerő személyiségem lenne, akkor önkéntéskedés, TDK, hosszabb szakmai gyak alatt lett volna segítőm, szerintem.

A végzettségeim.

Tudod, a tűz- munka- és környezetvédelem egy dolog általában a pozícióknál.

Én választásom volt. De mégis egy 17, 18, 19 (évvesztesség és nyelvi előkészítő függvénye), hogy mi lesz piacjépes vagy mi nem? Ez az állam és az iskolák felelőssége is nagyban!!!

Egy 18 éves lássa át az álláspiacot, a képességeit ( még azt se tudja, mire kell képesnek lennie, de várjuk el tőle, hogy meg tudja ítélni) és ezek alapján akár olyan helyett, ami érdekli, válasszon olyat, ami nem, a jövője érdekében.

De a baráti körömben is mindenkinek megvan a maga keresztje, van más aspis, van személyiségzavaros, van irtó nehéz háttérből érkező....

Nekik is nehezebb, mint annak, aki aránylag normális családból érkezik és egészségesnek mondható szellemileg.

Csak tudod ha sokszor rosszul döntök (nemcsak az én felelősségem), akkor erős reményvesztettség lesz bennem.

A kemény munkához meg....

Az IRL életben is... Mindenki ekéz, de két külön irányból.

Az egyik jellegzetes eset..

Emberke, heti 32 órát dolgozik és emellett is panaszkodik, elégedetlen, fáradt. Pedig hezi 32 óra meló után hobbik, feleség, semmi más.

Ő mindig azt mondja, hogy sürgősen hagyjak fel valamelyik dolgommal, mert így nem lehet, összeomlok, ennyit egyszerre nem lehet.

Egyébként egy másik szorgalmas barátnőm, ő még tanul, már egyetemen, előzöleg OKJ-n.

Ő mindig kérdezi, sikerült-e pihennem, volt-e én időm (általában egy-két óra pénteken, egy két óra hétvégén, több sose jut). Mert szerinte ahogy én csinálom, nem lehet, ennyire nem facsarhatom ki magam.

Ott van távolabbi rokonom.

Pörgést szerető, kevés alvást tűrő, alkalmazkodóképes, nagyon okos.

Ő letol, hogy mi bajom? Ezt bírni kell. Ez még semmi.

És valóban, gyerek és munka mellett csinált meg még egy harmadik, kapcsolódó MSc diplomát.

De ez is olyan, hogy valaki pörgős, szereti, ha zajlik az élet, enélkül unatkozna is. Nekik a túlterhelés bizony könnyebb falat.

Vaann, aakkii laassúú (mmiiint één iiss), több alvást kíván, több szabadidőt kíván, tele van kreatív hobbival, nem igényli a pörgést, de ha beraknák egy erdő közepére egy hétre, akkor is képtelen lenne unatkozni, feltalálná magát. Akár egy darab tollal és pár papírral. Az erdő közepén. Na ilyen vagyok én is.

És igen, mi könnyebben leszünk hulla fáradtak, nyűgösek, reményvesztettek, hamarabb érjük el azt a stressz-szintet, ahol 3 óra alvás után kipattan a szemünk.

Mindezeket az átlagnál hamarabb.