Átlag fizetésből lakás?

"Ki hogy jutott saját lakáshoz?"

Két kereső, (jóval) átlagon felüli fizetés, és így is 30 éves koromra lett saját lakás, igaz, legalább Budapest központjában. Családi segítség nem volt, azt leszámítva, hogy 25 éves koromig ingyen lakhattam a szüleimmel az egyetem alatt.

"nem várhatom azt el hogy fenekem alá toljon egy lakást"

Szerintem ha a szülők megtehetik, hogy lakást vegyenek a gyereküknek, akkor ez kifejezetten felelős dolog lenne tőlük. Ezzel akkora előnyt adnak neki az életben, ami a többieknek szinte behozhatatlan. Mióta ciki, ha a szülő segíti a gyerekét? Mondom ezt úgy, hogy az én szüleim sajnos nem tehették meg.

"Albérlet?"

Fiatalon jó, hogy elkezdhesd az önálló életed, de nagyon sok pénzed elviszi, amit így nem tudsz félretenni saját lakásra, és sosem nyújtja egy saját tulajdon biztonságát. Emiatt egy kicsit csapdának érzem, valószínűleg én is hamarabb vehettem volna lakást, ha nem akartam volna 25 évesen elköltözni otthonról. A szüleim ráadásul budapestiek, csak nem bírtam a társadalmi megbélyegzést "mama hotelben" lakóként. Ez lehet, hogy hülyeség volt.

"Hitel?"

Mindenképp, máshogy nem fog menni. Egy fix kamatozású forinthitelnek nem igazán van kockázata, nem kell annyira félni tőle, mint sokan mondják. Persze azért okosan, de ma már olyan szigorúan szabályozzák a feltételeket, hogy nagyon nagy hülyeséget nem tudsz csinálni.

"5-10 év múlva lejjebb mennek az árak?!"

Valószínűleg, de erre spekulálni teljesen felesleges, úgysem látsz a jövőbe.

Szüleimtől kaptam egy 2 szobás, 55nm-es felújított panel lakást megyeszékhelyen.

Nem tudok elég hálás lenni nekik, hogy így indulok az életben. Hatalmas segítség ez. Nem vagánykodom vele, szinte csak a legközelebbi haverjaim (2)tudják. 24 éves vagyok, átlagon felüli keresetem van, biztos munkahelyem, de még így sem sikerült volna, csak hitellel.

Egyáltalán nem lehetetlen, de persze jó ha nem egyedül kell. Mi a párommal 4 évet laktunk albérletben. Úgy kezdtük, hogy diákmunkákból éppen kijöttünk. Aztán szépen lett jobban fizető diákmunka, majd normal munkahely,egyre több fizu. Na nem kell sokra gondolni, még most se sokkal több, mint az átlagfizetés. Más kollégám napi 1000-1500-ért evett ebédet, mi otthon főztünk. Más cigire költött havi 30e, mi nem. Másnak autója volt, nekünk megfelelt a BKV. Nem szórtuk a pénzt naponta kávéra, és csoki automatákba. Olcsó telefont vettünk és évekig használjuk.

Lényeg, hogy így összejött kb 5 millió amire már lehet akár 20M hitelt is kapni. Végül családi segítség miatt "csak" 5 millió hitel kellett. De ezt is igyekszünk gyorsan visszafizetni, max 4 év alatt. Igazából hamarabb is menne, de lakástakarékokbol éri meg fizetni, úgy gyakorlatilag negatív kamatunk van.

Szerintem ha otthon laksz akkor kevés ha 200-bol csak havi 60-at teszel el. Szerintem. De te tudod.

Szoktak javasolni, hogy vezesd a kiadásaid, az talán segít.

Mi sose vezettük, mert lusták vagyunk. Egyszerűen csak mindketten olyanok vagyunk, hogy nem szórjuk a pénzt hónap végén sem attól még, hogy van a számlán.

Te nem ilyen vagy, így egyrészt javaslom, hogy vezesd a költéseid, másrészt fizetés után rögtön rakj el legalább 100-at és csak a többiből próbálj megélni. Ne mond, hogy nem lehet mert a minimálbér kb. 90ezer nettó és sokan abból is megélnek, neked pedig még a mamahotel is ott van segítségnek.

Hogy én hogyan jutottam (jutok) lakáshoz? Család és öröklés révén. Nővéremnek kb. 4 éve vettek szüleim egy kis lakást, kb 4 millióért, ami most a dupláját éri. Közben örököltünk egy családi házat ahová elköltözik az lakását pedig én kapom.

Egyébként azt mondom, hogy hitelből érdemes leginkább (másból talán nem is nagyon lehet ha nincs szülői segítség) lakáshoz jutni, és nem albérletben lakni, mivel így 10-20 éven belül lesz egy SAJÁT lakása az embernek és nem egy idegennek tömi ki a zsebét albérlet címszó alatt.

Persze így a mobilitás (részben) elvész, de egy lakás mindig LEHET jövedelmező, pláne ha jó helyen van (Bp, megyeszékhely).