Hogy lehet kibírni napi 8 óra folyamatos állást?

Én 10-12 órában dolgoztam, és nem csak álltam, hanem egész nap mentem, mint a gép.

- Egy jó cipő kell, nem a kínaiból, hanem mondjuk egy divatos gyógycipő. Nekem a Scholl bevált, sosem fájt a lábam. Jól is nézett ki, kényelmes is volt és a fenti igénybevétel mellett utcára is hordtam (abban jártam dolgozni) és 3 évet húzott le a lábamon.

- Aztán csinálj valamit.

- A mostani kis üzletekben imádnak olvasgatni az eladók, de ha a főnök én lennék ettől a guta kerülgetne, mert nem ez a dolguk (bocs, nem rád értem, mert ugye nem ismerlek). Viszont az idő is gyorsabban telik, ha csinálsz valamit.

- Pl. rendezd át a kirakatot, az állványokat, polcokat töröld le, próbálj ki más áruelrendezést, és ötletelj! Találd ki, hogyan tudnál hozzájárulni ahhoz, hogy több vevő legyen. Pl. egy tábla kint aktuális ajánlatunk kiírással és hasonlók. Az ötleteléssel telik az idő és ha beválik, a tulaj imádni fog. Meg legalább látja rajtad, hogy érdekel a munkád.

- Nézd át az árukészletet, melyik nagyon régi vagy jár le a szav.ideje és írd össze, add a főnöknek, hogy ezeket áruljátok ki mielőbb.

- Olvass - ha már olvasol - szaklapot, beszállítói katalógust vagy ilyesmit. Vagyis légy tájékozott a területeden.

Ha a főnök nem bánja, vigyél magaddal egy kellemes (!)zenei válogatást, így a vevők is tovább vannak bent. A rádió szerintem eltereli a figyelmet a vásárlásról, munkáról.

Csak téged lehet megvenni? :)

Egyébként kérdezz rá a főnöködnél, hogy ellenére lenne-e, ha leviszel egy széket, és azon ülsz, ha nincs ott senki.

Kedves második válaszoló.

Én is birok napi 8-10-12 órát menni. Túrázni, mag mezőgazdasági munkát végezni.

Állni 2 óra már nekem nagyon fárasztó.

Állni sokkal fárasztóbb, mint menni.

Nekem legalábbis.

Nos akkor kérdező!

Íme a megoldás:

Szépen, amikor rádtör ez a roham, hogy Úristen, hogy bírjam ki, akkor azt csinálod, hogy rákoncentrálsz arra, hogy "DE ROSSZ LENNE HA ÉN IS AZOK KÖZÖTT A MUNKANÉLKÜLIEK KÖZÖTT LENNÉK MOST..."

Ugye tökéletesen világos???

Helyes, szinte gondoltam.