Kibírhatatlan rabságnak tartom a munkát. Milyen lehetőségeim vannak?

27 éves nő vagyok, 6 éve dolgozok. Ez idő alatt 9 munkahelyem volt, volt ahol bírtam másfél évig, volt ahol 2 hónapig. Ha jó napom volt, és szerettem amit csinálni kellett, akkor sokszor motivált voltam, 100%-ban odaraktam magam, még túlóráztam is. Ezért úgy gondolom, hogy nem is a munka mint fogalom a probléma forrása. Ami nekem nem megy, az a börtönszerű kötöttség, amit egy átlagos alkalmazotti munkakör okoz. Gyűlölök reggel időre felkelni, borzalmasnak érzem, hogy minden hétköznap megerőszakoljam a testem és lelkem, és munkába induljak, ott pedig jól teljesítsek, bármilyen kedvem is van aznap. Bármilyen egészséges és fiatal is az ember, vannak olyan napok, amikor úgy ébred, hogy betegnek érzi magát, fáradt, kimerült, lelkileg rossz időszakban van. Nem beszélve arról amikor valóban beteg, de a táppénzt a legtöbb helyen nem értik meg. Amikor valami szörnyű történt az életében, nem közeli rokon halálesete, amire ugye nem jár szabi, vagy szakítás. Amikor a munkánál sokkal fontosabb halaszthatatlan dolga lenne. Amikor egyszerűen csak pihenni szeretne legalább aznap. De ezt sehol nem tolerálják, azt hiszik a munkavállaló egy gép, akinek hétfőtől péntekig évtizedeken át a munkájának kell élnie, ha törik, ha szakad. Úgy tesznek mintha rab lennék, az egyetlen amit szájhúzva elfogadnak hiányzásra a táppénz, de azt 1-1 napra nem ad semmilyen orvos. A szabadság meg semmit sem ér, hiszen van 21 napom, amit ők szépen beosztanak, nyáron két hét, télen egy hét, marad pár nap, de azt is hetekkel előre kell jelezni ha kivenném. Ez nem segít azon, hogyha hirtelen valami közbejön, nincs erőm bemenni, vagy lerobbant az autó, vagy más fontos dolgom van. Mivel én ezt nem bírom, többször volt már igazolatlan hiányzásom, amihez úgy állnak hozzá mint valami törvényszegéshez, pedig simán helyettesíthető munkakörökben dolgoztam. Pénzbüntetéssel fenyegetés, kötelező bedolgozás, majd a kiskönyvbe való feltüntetés. Mi ez ha nem rabság egy életen át? Nem tartom magam lustának, volt pár hónap amíg alkalmi munkákat végeztem. Azt nagyon szerettem, akkor mentem amikor én akartam, nem volt gond azzal hogy dolgozni kell 8-10 órát, hiszen én akartam, és tudtam, hogyha akár aznap reggel lemondom a munkát, annak sincs következménye, bár ott ilyet nem is csináltam. De abból nem lehetett megélni egy életen át. Nem tudom milyen megoldás van erre? Sokan egyből a vállalkozással jönnek, de az így cél nélkül, pénz nélkül elég rizikós lenne. Inkább otthonról végezhető, vagy rugalmas munkaidős, vagy olyan alkalmi munkák érdekelnek amikből ha szerényen is, de fennt tudom tartani magam. Örülnék ha nem olyan válaszokat kapnék, hogy munkakerülő vagyok és a fejemben tegyek rendet, nem hiszem hogy a szabadság utáni vágyam kóros lenne, csak mert nem akarok beállni a mókuskerékbe. Előre is köszönöm a válaszokat!