Ti, hogy éltétek meg, amikor kiderült, hogy valószínűleg sosem lesz olyan életetek, amilyet szerettetek volna?

Kérdező, még csak 25 éves vagy, ez egy.

Másfelől, kinek, hol visznek jól fizető állást a fatornyos falujába, az utca végibe? Senkinek, ezt most elárulhatom.

Az életed pontosan olyan lesz, amilyenné teszed. Tudom, mert végigicsináltam. Szépen kitalálod, mit akarsz, áldozatokat hozol érte, nagyobbakat is, mint azt, hogy kicsekkolsz anyuciéktól, és akkor meglesz.

HA nem teszel semmit, akkor nem is lesz semmi.

KIZÁRÓLAG rajtad áll.

Az a gond, hogy a fiatalokat abszolút nincs aki támogassa és helyes irányba terelje. A fiatal pedig 18 évesen nem fog tudni reális döntést hozni arról, hogy helyi viszonyokban mérlegelni tudja mi az, ami érdekli és még elhelyezkedési lehetőség is LESZ 3-4-5 év múlva ott, ahol élni szeretne.

Két lehetőséged van alapvetően.

1. Elköltözöl olyan helyre, ahol piacképes a diplomád.

2. Felderíted mi a hiányszakma a környéken, arra hajtasz rá, tanulsz, elhelyezkedsz benne, dolgozol, pénzt keresel, otthon élsz, tudsz félrerakni, mellette fusizol az informatikában.

Néhány év múlva eltudsz költözni otthonról, folytatod tovább a dolgokat és kitudja kivel hoz még össze a sors, vagy mi lesz.

Sajnos ez ilyen. Ha nem életképes a szakmád helyben és költözni sem akarsz, akkor alkalmazkodni kell a helyi körülményekhez.

Ezért tök kár depisnek lenni! Fel kell emelni a fejedet és menni előre!

Ennyi idősen még előtted a világ, nem szabad feladni! Ha informatikus vagy, keress freelancer munkát (pl. freelancer.com)! Igaz, hogy nagyon nehéz versenyezni a $2-3 órabéres indiaiakkal, de sokan nem szeretik őket, úgyhogy nem esélytelen!

Tanulj valai újat (az informatika amúgy is az állandó tanulásról szól), pl. 3D modellezés, és próbálj meg keresni vele távmunkát, ha nem találsz, akkor költözz!