Ti, hogy éltétek meg, amikor kiderült, hogy valószínűleg sosem lesz olyan életetek, amilyet szerettetek volna?

Nem értek túlzottan az informatikához, a szakmádhoz sem, de a "Ti, hogy éltétek meg, amikor kiderült, hogy valószínűleg sosem lesz olyan életetek, amilyet szerettetek volna?" kérdésre tudok válaszolni :)

Szóval, a szűk családi környezetemben első diplomás én vagyok, tipikus, falusi családom van, sőt, 3H-s fiatalnak is minősültem ( nem vagyok roma).

A szüleim örültek,hogy tanulni szeretnék, mindent megtettek, h ez sikerüljön, erőn felül támogattal.

Csakhogy, nulla felsőoktatási tapasztalattal, nulla ilyen irányú rálátással nem volt senki, aki szólhatott volna, hogy a tudományterület ill. szak, amit választottam, gyakorlatilag nem piacképes- sőt, amikor elkezdtem, akkor ment az a nagy kampány, hogy minél több fiatal tanuljon természettudományos területen tovább.

Pici csúszással közepes- jó eredménnyel elvégeztem az iskolát és kint találtam magam az életben egy kb semmit sem érő papírral.

Sajnos, a hátterem nem olyan,hogy akadémiai irányba el tudtam volna indulni.( már az iskolát hatalmas tudásbeli hátránnyal kezdtem, lévén versenytársaim többgenerációs szakmabeli családból jöttek nagy részt, tanulhattam napi 16 órákat, ez a hátrány sajnos ledolgozhatatlan), a szakmám pedig kihalásos, ismeretségi alapokon kínál álláslehetőségeket.

Próbálkoztam egy ideig, aztán három hónapig munkanélküli voltam, majd egy munkaügyis OKJ-s tanfolyamot elvégeztem.

Közben tervezgettem, milyen irányba tudnék elhelyezkedni, ami egy 25.000 kisvárosban nem egyszerű.

A tanfolyam után egy kisebb cégnél kaptam titkárnői munkát, ott dolgoztam 2 évet, közben szakmai anyagokat olvasgattam.

Majd sikerült egy kutatási pályázatot nyert csapathoz csatlakoznom, mint asszisztens,ott dolgoztam másfél évet, szintén kb titkári feladataim voltak, de legalább a szakmámhoz kapcsolódó területen.Aztán lejárt a szerződésem.

Közben elkezdtem egy szociális irányú OKJ-t, és, hogy éhen ne haljak, elvállaltam egy helyi közintézményben meghirdetett kult. referens munkát- szerettem, de a dolog szépséghibàja az volt, hogy kulturális közfogl. programban hirdették meg, nettó 70 ezer ft bérrel.

A tanfolyamot elvégeztem, majd kerestem új munkát, most kb egy éve dolgozom a jelenlegi helyemen, ami a diplomámhoz kb Makó-Jeruzsálemi viszonyban áll, de azt hiszem, jó helyem van.

Szóval, a mai világban tényleg élethosszig kell tanulni és rugalmasnak kell lenni.

Természetesen, az első másfél évben depressziós voltam, egy senkinek éreztem magam, hogy a rengeteg beleölt idő, pénz, a szakma szeretete ellenére nem sikerül olyan irányban elhelyezkedni, amit tanultam, de ez egyszer csk megváltozott.

Saját magamat elkezdtem kicsit objektívebben látni, miután rájöttem, hogy hiába szomorkodok a dolgon, hiába vádolom magam, hiába vagyok depresszós, ez rajtam kívül az ég világon senkit sem érdekel. Furcsa, de ez segített rájönni, hogy én felelek a saját boldogulásomért.

Sok sikert a talpraálláshoz! :)

Kíváncsi lennék,melyik szellemi fogyatékos pontozta le a 7-es választ...

Csak azért, mert be vagytok gyöpösödve, és a saját mondókáitokban kimerültök, nem kéne a többit is lepontozni.

12-es megkérdezhetem pontosan mit tanultál és hol?

"minél több fiatal tanuljon természettudományos területen tovább"

Én is beleestem ebbe a hibába.

De akkor most nyomatékosan leírom.

Kedves fiatalok, akik most érettségiztek, NE TANULJATOK TERMÉSZETTUDOMÁNYT egyetemen!

A kérdésre válaszolva. Én még nem adtam fel, meg szerintem neked sem kéne kérdező. 25 éves vagy még baromi fiatal. Csomóan 30 éves koruk előtt el sem hagyják az egyetemet!

Ha szakmádban nem is (erősen kétlem ezt egyébként) próbálj meg valamit dolgozni. Akár gyári, sori melót is vállalj el csak a tapasztalat miatt!

Próbálj valami irodai munkára bekerülni, pályázz meg minél több állást a környéken. Nem kell Pestre költözni, ez egy baromság.

Jelentkezz mindenhova ami megtetszik! Meg fogsz lepődni mennyire nem válogatnak mostmár a legtöbb helyen (akkora a munkaerőhiány). Így, hogy a szüleidnél élsz, gyakorlatilag a fizetésed 2/3-át minimum félre tudod rakni. Pár év alatt összegyűlik annyi, hogy elköltözz valami jobb helyre, feltéve, hogy addig nem találsz normális munkát.

Képzeljétek, nagy dolog történt.

Kiderült, miért pontoznak ész nélkül az emberek lefelé.

Legalábbis az egyik lepontozó felfedte magát egy nekem írt privát üzenetben:

"Például én pontoztalak le. :D Leginkább azért, mert megtehetem"

Hát ehhez a mentalitáshoz csak gratulálni tudok.

"Maradnál te is otthon Mucsaröcsögén, mennél kapálni, te is jobban járnál."

Ha neked kéne kapálnod, megtermelned amit megzabálsz, hidd el, nem irogatnád ide a butaságaid, mert rég éhen lennél.

Persze gazdag szülők burokban született lemenője, akinek a valoga ki van nyalva, ezt felfogni sem tudja, mert nincs hozzá agya...

Én egy teljességgel piacképtelen, bölcsészkaros diplomát szereztem. Amivel nem lenne baj, ha csaj lennék, mert őket mint a cukrot, úgy viszik, csak mivel én a másik nemi jelleggel álltam rajthoz, így sokáig csak gyári munkásnak kellettem. Mármint szó szerint, egy nyomorult irodai állásra vagy szállodai recepcióra nem voltak képesek felvenni, mert nem volt protekcióm.

Úgyhogy sokáig voltam árufeltöltő, ahol abban reménykedtem, hogy a vezetőképző tanfolyamukra felvesznek, jelentkeztem is a hirdetésükre. Papírom van, tapasztalatom van, miért vennének fel helyettem bárki mást? Teljesen meg voltam győződve arról, hogy már másnap felhív a HR-es és megbeszéljük, mit tudunk tenni. Legnagyobb döbbenetemre másnapra nemhogy elbeszélgettünk, hanem már vissza is lett utasítva a jelentkezésem... rá egy nappal pedig beadtam a felmondásomat, "elmentek ti a hótkórosba" elv alapján. Szerintem okkal és joggal mondtam azt magamban, hogy nem azért tanultam, hogy szaréhúgyé pakoljam az ioncserélt vizet szakadásig, miközben a vezetők egy érettségivel pöffeszkednek az irodában háromszor annyi pénzért, mint én.

Reménykedtem, hogy mivel most már van munkatapasztalatom is, valami más, nagy nevű kereskedelmi céghez bekerülök pikk-pakk, ha már más nincs. Aztán jött a következő pofon: újabb 80 önéletrajzot kellett spammelnem szanaszéjjel, mire megkaptam a mostani állásomat, 3 hónap alatt. Most halál nyugodt bolti eladói munkát végzek 130-150 körüli pénzért, hónaptól függően. Ezzel már nagyjából meg vagyok elégedve, de rohadtul nem így képzeltem el az életemet, és ha ezt tudom, akkor egy érettségivel lelépek már 18 éves koromban, és most nem egy 130 ezer Ft értékű, 26 éves autóm lenne és nem a szüleimmel élnék még mindig, 25 éves koromban.

Amíg nem vettek fel sehova, addig csak a kezemet tártam szét és felháborított, hogy sehova nem kellek. Tudtam, hogy nem velem van a baj, hanem a kihalásra és protekcióra épülő jó helyekkel, illetve az idomítható bárányokra vadászó multikkal - amit most is látok, hiszen meg nem tudom mondani, hány diplomás vagy OKJ-s ismerősöm van, aki irodai közmunkánál meg komissiózásnál többet nem kapott az élettől. Amióta megvan ez az állásom... hát, kénytelen leszek most már megbecsülni, mert legalább ez is van. Egyre inkább azt érzem, hogy akinek csak érettségije van, az ezerszer előrébb van a munkaerő-piacon, mint a diplomások... Ahhoz, hogy bármilyen munkára felvegyenek, iszonyatos szerencse kell, ezen ne akadj ki, kérdező!

Ja igen, diplomaszerzésem óta 117 helyre jelentkeztem, csak egy kis fun fact gyanánt mondom.

"Tudtam, hogy nem velem van a baj, hanem a kihalásra és protekcióra épülő jó helyekkel"

Szerintem tévedsz, inkább veled lehet valami baj. Otthonról szülők nekem is örökké ezt mondogatták, hogy protekcio nélkül nincs jó állás. Nem hittem el és igazam is lett. Oké, én se keresek milliókat de kicsit több, mint kétszer annyit, mint te. És ezt mindenféle protekcio nélkül irodai munkával (fejlesztő) kapom.

@18

Jéé, micsoda meglepetés, hogy programozóként találtál állást, azt a mindenit! :O Csak itt annyi a probléma, hogy a népesség igen csekély százaléka képes programozóvá válni, hiába ajánlgatja itt mindenki agyba-főbe. Konkrétan szoftverfejlesztő OKJ-t végzett haveromra gondoltam, amikor az utolsó bekezdést írtam, aztán eszembe jutottak volt kollégák, távoli és közeli ismerősök, rokonok is. Mondjuk szóban forgó cimborám megpróbálta ezt a programozósdit, elvégezte valahogy a szakot, aztán nem nyert, mert rájött, hogy nem megy neki. Ugyanúgy, ahogyan a lakosság 9X%-ának sem. Az, hogy te programozóként el tudtál helyezkedni, olyan, mint ha azt mondanád, buszsofőrként találsz egy hét alatt munkát. Hogy a csába ne találnál, amikor ugyanúgy szoftverfejlesztőből is kevés van, mint hivatásos járművezetőből, és egyik munka elvégzésére se képes mindenki.