Mégis mi motiválná a fiatal orvosokat, hogy itthon maradjanak?

A fizetés aligha. Rendben, hogy már nem 100 ezer Ft körül keres egy rezidens, de mégsem igazán "fedi" ez az összeg az évek alatt befektetett energiát (és pénzt, még államilag finanszírozott képzés esetén is) és a felelősséget, ami a munkával jár. Az ember már a harmincas éveiben jár, mire talán (de nem biztos) növekszik ez az összeg, addig pedig nem lehet előrébb jutni. Nem egy csoporttársamtól hallottam már, hogy ő nem fog tudni lakást meg autót venni soha, de azt is mondták már, hogy így gyereket se fognak vállalni. Oké, hogy mások is nagyjából ennyiből élnek ebben az országban, de nem hiszem, hogy össze kellene hasonlítani egy emberek életéért felelős munkakört egy irodai munkával mondjuk. Ugyanúgy, a hálapénzes szakmákat sem kellene teljesen összemosni az egész orvosi szakmával, pl. egy radiológus zsebébe ritkán dugdosnak borítékot, ahogy a legtöbb fiatal orvoséba sem úgy egyáltalán, hiába dobálóznak sokan azzal, hogy a paraszolvenciából úgyis megszedik magukat...

A másik a körülmények. Nem tudom ki mennyire lát bele kívülről az ellátásba, de kb. ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy programozónak olyan gépen kellene dolgoznia, ami minden sor után percekig tölt, majd időnként lefagy és újra kell indítani az egész rendszert. A kórházak (még a nagy, központi intézmények is) úgy gazdálkodnak, hogy pl. az egyszer használatos eszközöket addig sterilizálják, míg szó szerint szét nem esik. Ugye ezeket arra tervezi a gyártó, hogy ténylegesen egyszer használják, majd kuka, de ebben az országban ez igazából legalább 4-5 alkalmat jelent (persze sterilizálva, nem ilyen szempontból használhatatlan a dolog), de hallottam olyat is, hogy a leselejtezett eszközökből is próbálják még kihozni, amit csak lehet. Mégis melyik kezdő szakember szeretne így beletanulni a szakmájába? Miközben látja a nemzetközi eredményeket, technikákat, amik számára behozhatatlanok és megtanulhatatlanok, mert egyszerűen nincs mivel normálisan dolgozni.

Ami pedig szerintem a legrosszabb, az az emberek hozzáállása az egész rendszerhez és a benne dolgozókhoz. Értem én, hogy hosszú a várólista (én is hónapokra kaptam időpontot egy kontroll vizsgálatra és minden egyes alkalommal, mikor mennem kell, látom, hogy mennyivel hosszabb a várakozás) és az embereket is zavarják a körülmények (amiből igazából szerintem még csak kisebb részt is látnak), nem is kell sajnálni vagy megérteni senkit. Viszont mikor facebook-on, vagy bármilyen hírportálon beleolvasok egy magyar eü cikk alatt a hozzászólásokba, az inkább arra motivál, hogy elkezdjem pakolni a bőröndömet, nem arra, hogy maradjak. Jellemző vélemények, hogy az orvosok lelketlenek, pénzéhesek, nem foglalkoznak a betegekkel, igazából nem is dolgoznak, meg úgy általában inkább gyilkosok, mint olyan emberek, aki segíteni szeretnének. A kommentek alapján az az általános közvélemény, hogy minden orvos gonosz és csak a pénzedet akarja. És nem csak az interneten, élőben is sokan ilyenek. Nem a tisztelet hiánya a baj, részemről nem is várom el senkitől, hogy tisztelje az orvosokat, de sokszor dolgozni se lehet bizonyos emberektől és úgy viselkednek, mintha a másik a szolgájuk lenne, nem valaki aki kezeli őket. Nem mondom, hogy nincs arrogáns, nemtörődöm orvos, viszont nagyon rossz azt látni, hogy minden orvost a közvélemény ilyennek tart. Ha ilyen a megítélés itthon, akkor nem kell csodálkozni, hogy az ember inkább elmegy mondjuk Angliába, ahol másodrangú, csak "kelet-európai", orvosnak tartják, ha ott legalább normálisan lehet dolgozni és előrébb lehet jutni az életben.

Így összességében, mégis minek kéne motiválnia a fiatal orvosokat, hogy ne menjenek el az országból? Milyen előnyös tényező van a rendszerben, ami miatt megérné itt maradni?