Mégis mi motiválná a fiatal orvosokat, hogy itthon maradjanak?
A fizetés aligha. Rendben, hogy már nem 100 ezer Ft körül keres egy rezidens, de mégsem igazán "fedi" ez az összeg az évek alatt befektetett energiát (és pénzt, még államilag finanszírozott képzés esetén is) és a felelősséget, ami a munkával jár. Az ember már a harmincas éveiben jár, mire talán (de nem biztos) növekszik ez az összeg, addig pedig nem lehet előrébb jutni. Nem egy csoporttársamtól hallottam már, hogy ő nem fog tudni lakást meg autót venni soha, de azt is mondták már, hogy így gyereket se fognak vállalni. Oké, hogy mások is nagyjából ennyiből élnek ebben az országban, de nem hiszem, hogy össze kellene hasonlítani egy emberek életéért felelős munkakört egy irodai munkával mondjuk. Ugyanúgy, a hálapénzes szakmákat sem kellene teljesen összemosni az egész orvosi szakmával, pl. egy radiológus zsebébe ritkán dugdosnak borítékot, ahogy a legtöbb fiatal orvoséba sem úgy egyáltalán, hiába dobálóznak sokan azzal, hogy a paraszolvenciából úgyis megszedik magukat...
A másik a körülmények. Nem tudom ki mennyire lát bele kívülről az ellátásba, de kb. ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy programozónak olyan gépen kellene dolgoznia, ami minden sor után percekig tölt, majd időnként lefagy és újra kell indítani az egész rendszert. A kórházak (még a nagy, központi intézmények is) úgy gazdálkodnak, hogy pl. az egyszer használatos eszközöket addig sterilizálják, míg szó szerint szét nem esik. Ugye ezeket arra tervezi a gyártó, hogy ténylegesen egyszer használják, majd kuka, de ebben az országban ez igazából legalább 4-5 alkalmat jelent (persze sterilizálva, nem ilyen szempontból használhatatlan a dolog), de hallottam olyat is, hogy a leselejtezett eszközökből is próbálják még kihozni, amit csak lehet. Mégis melyik kezdő szakember szeretne így beletanulni a szakmájába? Miközben látja a nemzetközi eredményeket, technikákat, amik számára behozhatatlanok és megtanulhatatlanok, mert egyszerűen nincs mivel normálisan dolgozni.
Ami pedig szerintem a legrosszabb, az az emberek hozzáállása az egész rendszerhez és a benne dolgozókhoz. Értem én, hogy hosszú a várólista (én is hónapokra kaptam időpontot egy kontroll vizsgálatra és minden egyes alkalommal, mikor mennem kell, látom, hogy mennyivel hosszabb a várakozás) és az embereket is zavarják a körülmények (amiből igazából szerintem még csak kisebb részt is látnak), nem is kell sajnálni vagy megérteni senkit. Viszont mikor facebook-on, vagy bármilyen hírportálon beleolvasok egy magyar eü cikk alatt a hozzászólásokba, az inkább arra motivál, hogy elkezdjem pakolni a bőröndömet, nem arra, hogy maradjak. Jellemző vélemények, hogy az orvosok lelketlenek, pénzéhesek, nem foglalkoznak a betegekkel, igazából nem is dolgoznak, meg úgy általában inkább gyilkosok, mint olyan emberek, aki segíteni szeretnének. A kommentek alapján az az általános közvélemény, hogy minden orvos gonosz és csak a pénzedet akarja. És nem csak az interneten, élőben is sokan ilyenek. Nem a tisztelet hiánya a baj, részemről nem is várom el senkitől, hogy tisztelje az orvosokat, de sokszor dolgozni se lehet bizonyos emberektől és úgy viselkednek, mintha a másik a szolgájuk lenne, nem valaki aki kezeli őket. Nem mondom, hogy nincs arrogáns, nemtörődöm orvos, viszont nagyon rossz azt látni, hogy minden orvost a közvélemény ilyennek tart. Ha ilyen a megítélés itthon, akkor nem kell csodálkozni, hogy az ember inkább elmegy mondjuk Angliába, ahol másodrangú, csak "kelet-európai", orvosnak tartják, ha ott legalább normálisan lehet dolgozni és előrébb lehet jutni az életben.
Így összességében, mégis minek kéne motiválnia a fiatal orvosokat, hogy ne menjenek el az országból? Milyen előnyös tényező van a rendszerben, ami miatt megérné itt maradni?
válasza: válasza:Azért nem keresnek már olyan rosszul az orvosok. Az előnyök:
- az anyanyelvén tud kommunikálni
- közel lehet a családjához és a barátahoz
- jól ismert környezetben, kultúrában élhet.
válasza:Az unokám 3 éve rezidens, és a nettója 100.000.
Ez mekkora kamu... LEgalább hazudnál olyant, ami nem ellenőrizhető két kattintással. Üdv, egy valódi rezidens testvére. :)
válasza: válasza: válasza:Az motiválja, ami minden más fiatalt is, aki itt marad a jelenlegi helyzet ellenére.
Én azt látom, hogy egyre jobb helyzetben leszünk azzal, hogy ennyien elmennek és persze ez összehasonlíthatatlan mondjuk egy orvosi hivatással, mivel én mérnök vagyok, nem bértábla szerint dolgozok.
Nem ismerem pontosan az orvosok "tanulóútját", így előre is elnézést kérek a balgaságomért. Én azt gondolom a magán világban van a jövő. Magánrendelő, magánklinika. Lehet, hogy egy darabig csak a "betanulási bér" jár, ami több mint borzasztó, de azt gondolom tapasztalt orvosként bőven behozza az ember a lemaradást néhány év alatt.
A bértábla szerint dolgozók bére nevetséges! Ez igaz a mi szakmánkra is és mindenki máséra is. Az orvosokéra is.
Hogy miért ilyen a megítélése az egészségügynek?
Mert fizetek valamiért, amit évente egy, maximum két alkalommal szeretnék igénybe venni, tehát bőven jól jár velem az állam. Ennek ellenére, amikor kellene, akkor nem kapok azonnali segítséget, el kell mennem magánba és kemény összegeket ki kell fizetnem azért, hogy valaki komolyan foglalkozzon velem, avagy a problémámmal legalább. Ez nem az egészségügyben dolgozók ellen szól, de valljuk be rengeteg a kiégett, besavanyodott orvos, ápoló, amin egyébként nem is csodálkozom. Nem lehet ezt lelkesedéssel, jó szájízzel csinálni, dolgozni három másik ember helyett éjjel-nappal. Nem ezekre a dolgozókra haragszanak általában az emberek szerintem ez nyilvánvaló, csak rajtuk csattan a dolog.
Ha beteg az ember, amúgy is hisztisebb. Sorban áll, órákat vár azért, hogy valami félmondatot odaböfögjenek neki. Nem úgy válaszol, ő sem azt a bánásmódot kapja, amit várt és beindul a körforgás, a köpködés, a mutogatás. Mindkét oldal megéri a maga pénzét.
A rendszer haldoklik. Haldoklik a dolgozók elvándorlása, a "kevés bevétel" (egészségügyre fordított összeg), az épületek, eszközök, anyagok elavultsága, beszerezhetetlensége miatt és haldoklik, mert az emberek elégedetlenek, nem kapnak időben segítséget. Főleg Budapest környékén vannak hatalmas problémák szerintem.
Két héttel előre hányingerem van, ha valamilyen eü szolgáltatást igénybe kell vennem és ez nem ellenetek szól, hanem a rendszer ellen. Inkább fizetnék többet a jelenlegi tb-m helyett, de akkor lássanak el. (Most pl. három hónappal későbbre kaptam időpontot VÉRVÉTELRE.) Rettegek attól, hogy egyszer mentőt kelljen hívnom, vagy a sürgősségire kelljen mennem valamiért...
Szóval szépséget nem látok. Talán az elhivatottság tudat, az, hogy nem marad orvos az országban, ha elmész, a családod, a barátaid. Más visszatartó erő nincs.
Én könnyen beszélek, mert a versenyszférában dolgozom, ahogy a párom is. Havonta érkezik egy megkeresés valamilyen állással, szabadon dönthetek, hogy megyek, vagy maradok. A fizetésünk a korunkhoz képest azt gondolom átlagon felüli, hiteles ugyan, de a saját lakásunkban élünk Pest megyében. Tudom, hogy Németországban, vagy akár csak Ausztriában a fizetésem 3-4-szeresét megkapnám és valószínű teljesen más lenne a munkáltatói hozzáállás is, de nekünk sokat jelent a családunk közelsége, a barátainkkal töltött esték, hétvégék. Mi azért nem megyünk, mert megélünk, boldogok vagyunk itt is (persze sok minden nem tetszik, sok mindennel nem értünk egyet). Nem motivál az, hogy kint mégjobban élnénk. Anyagi színvonalon igen, de lelkiekben nem. Viszont tudom, hogy mi nem az átlag fiatalokhoz tartozunk.
Az viszont tény, hogy így 30-hoz közel a korosztályomban azt látom, hogy mindenkinek egyre könnyebb (versenyszférában). Egyre nagyobb a munkaerőhiány, egyre inkább kerül nyeregbe a munkavállaló. Válogathat, szabadon lépkedhet. A hiány nekünk, itt maradottaknak kedvez.
Én azt gondolom mindenki választ valamiért egy szakmát, amit később hivatásának nevezhet. Ez az amiért érdemes és nem Kati néniért, a kisboltban, Géza bácsiért a szomszédból, vagy anyuért, apuért, Piri néniért, vagy Gusztikáért. Magadért, mert te azt érzed, hogy van értelme maradni és megpróbálni megváltoztatni a jelenleg megváltoztathatatlannak tűnőt.
#7 Az a baj, hogy a magyar egészségügyben nem változik semmi, egyszerű munkavállalóként pedig nem sokat tudsz tenni - maximum elmész más országba.
Ki lehet menni magánba, de az csak arra megoldás, hogy TALÁN jobb helyzetbe kerülsz anyagilag. Tőke kell hozzá, hogy beindíts egy magánpraxist, aminek a fenntartását finanszírozni kell (rendelő bérleti díja, rezsi, asszisztens bére, eszközök ára/bérleti díja, stb.), szóval nem feltétlenül tiszta haszon a dolog, ráadásul mire el tudsz indítani egy saját praxist, már legalább 35 éves vagy és akkor még idő kell arra is, hogy tényleg beinduljon a dolog (talán csak a háziorvos kivétel, de az is csak a terület jellegéből adódóan).
A hiány pedig ezen a területen nem azt hozza elő, hogy majd többet ér a tudásod és versenyeznek érted a munkaadók, hanem neked kell elvégezni azt a munkát is, amire nincs ember, persze ugyanannyi pénzért.
#5 Akkor mindenki elmehetett volna péknek, meg cukrásznak, pincérnek, stb., aztán végképp nem lenne orvos a kórházban. Egy orvos pedig esetleg 15-20 év munkaviszony után kereshet 15-20 perces munkával 10-20 ezret, magánpraxisban, amit a keresetéből tart fenn.
Egyébként nekem 6 éve azt mondták az akkori végzősök, hogy mikor elkezdték az egyetemet, azt mondták nekik, hogy mire ők végeznek jobb lesz, de nem lett, talán majd nekünk. Hát, nem lett az, pedig már lassan két évtizede reménykednek benne a leendő orvosok.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!