Hogy lehet megélni havi 57. 000ből közmunkásbér? Jövő hónaptól tetszik nem tetszik ez a bér lesz meg kell élni belőle de hogy?

"z itt gyakorin siránkozó lumper hülye gyerekek 1 nap után futnának sírva haza az édesanyjuk szoknyája alá bújni.

"

Hogyne. Sztahanov elvtársat klónozták.

39 éves nő vagyok.

4 műszakban dolgozom egy gyárban, nettó 220ezer alatt még nem vittem haza,ha bevállalok 1-2 túlórát, akkor több, bérlet támogatás 100%, cafetéria havi 20 ezer, és nem hajtom szét a belemet. Mondhatnám azt is, hogy könnyű fizikai (ülő) munka. Rengeteg férfi is dolgozik nálunk, minden korosztály. Ja, és mindez Borsodban.

Szóval nekem ne mondja senki, hogy nem lehet munkát találni.

Lehet, csak itt büdös a munka sokaknak, inkább az árokparton henteregnek vagy a lapátot támasztják napi 8 órában 57 ezer Ft-ért cserébe, (fél)analfabéta cigányok társaságában.

Diplomásként is dolgoztam már gyári operátorként három műszakban, mert épp nem volt más és nem haltam bele. Ha nettó 200-at nem is, de olyan 170-180 ezret minden hónapban megkerestem. Egy gépkezelő (nem kellett hozzá semmi speciális tudás) túlórákkal együtt simán megkapott nett 250 ezret.

Szinte biztos, hogy a környékeden van olyan cég, ahol van felvétel. Nem kötelező ott megöregedni, de a közmunkánál tuti jobb.

A postás munkát mondjuk pont nem ajánlanám. Szarért-húgyért lejárják a lábukat télen-nyáron, hóban, fagyban vagy dögmelegben. Még sok esetben rendes cipőt sem kapnak... A sok jatt csak a múlt szép emléke. Mióta sok nyugdìjas is bankszámlára kapja a pénzét drasztikusan visszaesett a borravaló összege. A régi, jó nyugdìjjal rendelkező bányászok pedig már sokan "alulról szagolják az ibolyát". A kisnyugdìjasok nem tudnak adni vagy csak nagyon minimális összeget. Szóval ez ìgy már marhára nem éri meg. Több régi postás ismerősöm mondott már fel és ment el máshova, pedig nem éppen lusta emberek voltak. Jah, meg árulj sorsjegyet, biztosìtást, ki tudja még mit nem és ha nem hozod a havi előìrt eladás mennyiséget, akkor a szőnyeg szélére állìtanak. Mindezt bagóért... Hagyjuk már ezt, napról napra jelennek meg cikkek, hogy mekkora emberhiánnyal küzd a Magyar Posta? Vajon miért?

Én is voltam közmunkán, utána szerencsére találtam rendes munkahelyet, az egyetlen dolog, ami nem fair ebben, hogy amikor felmondtam, konkrétan nekem estek, hogy úgy menjek el, hogy többé nem mehetek vissza, mert mi az, hogy egyszer ki, egyszer be oda?

Magyarázatul: volt már több munkahelyem, ahonnan másfél-két év után elküldtek, mert elfogyott a munka, én pedig - mivel nem volt más - elmentem közmunkára. Amint kaptam munkát, léptem is le, nem tudom, miért hiszik azt az önkormányzatok, hogy örök életemre tervezek ottmaradni.

Jelenlegi helyemen betanított munkát végzek, egy műszakban, napi 8 órában, hétfőtől-péntekig nettó 140-160 ezer, 14 ezer cafeteria, 6 ezer egészségkártyára. Párom ugyanannál a cégnél van, másik műhelyben, ugyanilyen munkarendben, ő 180-200 ezer között keres.

Amikor megkérdem azokat, akik évek óta közmunkán vannak, hogy miért nem mennek el onnan és jönnek oda, ahol én vagyok, akkor megindulnak a kifogások: jaj, de hova teszem a gyereket? (16 éves), nem tudok bejárni (én is onnan járok be), de a kedvencem: én nem kelek hajnali 4-kor, a férjem keres annyit, hogy megéljünk :D Legalább őszinte.