Volt olyan, aki bevallotta a főnökének, hogy állást keres?

Ilyenbe vagyok. Személyesen nem közöltem vele.

Ha csak a " bizalmasom " nem mondta el neki.

1 vagyok..

Sajna még a közvetlen munkatársamnak se mondtam el. :(

És " inkább " nem sejti, mire készülök, mi vár rá.

De erősen gondolkodom, fogok szólni neki. Illetve a főnöknek.

Talán : akkor érdemes szólni, ha 90 % hogy felvesznek a kiszemelt helyre.

De hogy nem fog nekik tetszeni, az is majdnem biztos.

Ahogy ismerem az ottani dolgokat.

Nem minden főnöknek lehet mondani.

Én amikor csoportvezető voltam, mondtam a csapatomnak, hogy bármelyik utat is választják, részemről nem lesz sértődés, stb, ez mind csak üzlet.

Többen jelezték is, ekkor azért el tudtunk beszélgetni akkor, hogy mitől éreznék jobban magukat. A hatásköröm fizetésben pl. korlátolt volt, de minden mást igyekeztem megadni nekik.

Végül mind normálisan váltunk el, és még évekkel később is jó viszonyunk van. De, ahogy hallom, ez annyira nem jellemző. A legtöbb főnök ezt személyes sértésnek veszi (pl. a mostani főnököm....)

Én nem vagyok sunyi.

Leültünk beszélgetni. Közöltem vele, hogy ha ezen vagy azon nem lesz változtatva, akkor más munkahelyet kell keresnem.

Ok nélkül senki nem vált munkahelyet. Én elmondtam a problémámat. Ha tud rajta változtatni akkor maradok, ha nem akkor elválunk békével.

Nem jeleztem még, hogy menni készülök..

Én sajna sunyulok, mert ezt kívánja a helyzet.. vagy csak én érzem így...

Talán mégse sunyulás.

Jó rég jeleztem, nem bírom, más munkakörben folytatnám.

Kevesen voltunk, nem tettek át :(

Most fizikai tüneteket érzek.

Hat.szerződés lejáróban, jobbnak látnám a kilépést.

És megint kevesen lesznek.