Személyes tapasztalatokra vagyok kíváncsi: van-e köztetek olyan ember, aki alkalmazza a "gazdagok gondolkodásmódját"?
válasza:Ahhoz, hogy sikeres legyél, leginkább egészséges önbizalom és reális énkép kell. Tisztában kell lenned a saját erősségeiddel és kell legyen annyi önbecsülésednek, hogy pl ne elégedj meg egy szar munkával, ha tudod, hogy te többre vagy hivatott (persze itt jön képbe a reális önértékelés, mert van, aki sokra tartja magát alaptalanul, abból sem lesz értelemszerűen sikeres ember). Az önbizalom kialakításához nagyban hozzájárulnak a szocializációs folyamatok illetve a személyes környezetedtől kapott impulzusok. Akit kiskorától fogva dicsérnek, hogy milyen ügyes, okos, szép az el is fogja hinni magáról és nem lesz ilyen gondja, aki viszont a legfontosabb fiatal éveiben csak a negatív vélményeket kapja, sokkal nehezebben fog tudni érvényesülni az életben, mert úgy véli ő béna, ronda, tehetségtelen és nem "jár" neki jó munka, jó élet, stb. Ez a belső motiváció alapja.
Nagyon sok függ a személyes habitustól is, ez meg ugye részben genetika, nem tudsz rajta változtatni. Van, akinek a monotonitástűrése, munkabírása hatalmas, és még ha nem is olyan tehetséges, szorgalmával és kemény munkájával előbb-utóbb célt ér és sikerre jut. Vannak tehetséges emberek, akik viszont linkek, beleszarósak, képtelenek kitartóan küzdeni a céljaikért, mert megszokták, hogy ők könnyedén elérnek mindent az adottságaik miatt, az ilyenek viszont sokszor eltékozolják a tehetségüket. Nyilván az igazán sikeres emberek e kettő jellemvonás ötvözetei, tehát tehetséggel megáldottak és fáradhatatlanok is egyben.
Aztán persze vannak olyan, általában negatívnak tartott személyiségjegyek, amelyek szintén előnyösek a sikeresség szempontjából. Ilyen pl a szociopátia. A szociopaták között sok a sikeres vezető, mert érzéketlenek embertársaik iránt, nincsenek ilyen téren érzelmi gátjaik, nincs bennük együttérzés, csak a saját céljaik, eredményeik érdeklik őket.
Nyilván a gátlástalanság is előnyös, hiszen ha nem riadsz vissza akár az illegális dolgoktól sem, akkor főleg vállalkozóként többre viheted, elég csak az adózási dolgokra gondolni (magyar vállalkozásoknál szinte alig van olyan, ahol az alkalmazottak ne feketén kapnák a fizetésük egy részét).
Szóval erre nincs ilyen tuti recept, hogy mitől leszel sikeres, valahogy a fenti dolgok egyvelegéből születik egy olyan személyiség, aki alkalmas arra, hogy sokra vigye. De ezen tulajdonságok egy része már előre determinált az által, hogy milyen az alap jellemed és hogy mit hoztál magaddal a szülői házból, milyen közegből jöttél, hogyan szocializálódtál. Hiába olvasol könyveket felnőtt fejjel, ezeket a dolgokat utólag már nem lehet szerintem kialakítani.
Ezek persze mind arra vonatkoznak, aki önerőből viszi sokra. De tudjuk, hogy a sikeres emberek jó része a szerencsének, jó időben jó helyen levésnek, vagy tehetős szülőknek, öröklésnek, stb köszönheti a jó életét.
@11-es válaszoló:
Vannak dolgok, amikben egyetértek veled, vannak, amikben nem.
Igen, egyértelmű az, hogy önbizalom és önbecsülés nélkül valószínűleg egy ember nem tudja sokra vinni. Ebből a szempontból is hátránnyal indultam, de az elmúlt 7 évben rengeteget fejlődtem ezen a téren és úgy érzem, nagyrészt már rendben vagyok (persze mindig van hova fejlődni).
Ami a "munkámat" illeti (nem szeretem ezt a szót használni, nekem negatív jelentéstartalommal bír), ötvöztem azokat a dolgokat, amiben mindig is jó voltam képességileg és szeretem is csinálni. Szóval ezzel a részével nincs gondom, nem kényszerből csinálom, hanem mert szeretem csinálni.
Negatív irányba nem szeretnék elmenni, mert szeretek nyugodtan aludni és a lelki beállítottságom sem ilyen - nem akarok és nem fogok átgázolni senkin, valamint átverni se, a törvénytelen dolgok kizárva nálam.
Amiben nem értek egyet, az az, hogy a " tulajdonságok egy része már előre determinált, az által, hogy milyen az alap jellemed és hogy mit hoztál magaddal a szülői házból, milyen közegből jöttél, hogyan szocializálódtál."
Régebben lusta voltam, negatív, önbizalomhiányos, utáltam magamat és sok mindent magam körül, ehhez hasonló emberekkel lógtam együtt, egy előző kommentemben pedig leírtam a szülői hátteret röviden. És mindezek ellenére fordítottam a dolgon egy nagyot, mert AKARTAM változni és mert a régi felfogás nem vitt előre. Ez az a 7 év, amit az előbb emlegettem.
"Hiába olvasol könyveket felnőtt fejjel, ezeket a dolgokat utólag már nem lehet szerintem kialakítani." - ezzel sem értek egyet. Eszerint, ha valaki negatívan indul az életben, akkor nem juthat előrébb? Így érted? A saját példámon is látom, hogy ez nem így van. A lelki fejlődést is könyvekkel és előadásokkal értem el jószerivel. Természetesen itt ne arra gondolj, hogy elolvastam 10 könyvet, aztán egyből happy lett az élet. Ez következetes munka volt - nem elég egy könyvet elolvasni, ha nem alkalmazom a benne leírtakat és nem figyelem a saját viselkedésemet folyamatosan, akkor semmit se érek vele. Esetemben minden könyv és hasonló ismeretszerzési módszer 1-1 darabkával hozzájárult ahhoz, hogy miben érdemes még fejlődni és hogyan, hogy jobb legyek. De még tovább szeretnék fejlődni. Szerintem jó esetben a fejlődés életünk végéig tart, hiszen nincsen tökéletes ember. :)
Sok olyan emberről hallottam (vagy ők meséltek nekem régebben), akik nulláról indultak és ma hozzám képest magasan tartanak. Szóval szerintem nem feltétlen kell ehhez örökölni, vagy hogy az ölünkbe hulljon a gazdagság csak úgy. Sőt, én ennek olyan nagyon nem is örülnék, sokkal édesebb a gyümölcse annak, amit saját magam érek el és teremtek meg.
Köszönöm a válaszodat!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!