Akinek nincs pénze az nem tud boldogulni?

Még így is szerencsés vagy, hiszen dolgozhatsz, csak éppenséggel nem a szakmádban.

Ez nem akkora tragédia, hiszen van aki a közmunkából nem tud kitörni, és neki a te 120 ezres lenézett melód lenne a komoly előrelépés.

Saját lakás saját keresetből az akkor sem lenne kilátásban, ha a szakmádban dolgoznál... Szóval én a helyedben megpróbálnék örülni annak, ami van.

Ez van akkor, amikor valaki a kifogásokat keresi és nem a megoldást.

Ha normális pénzt akarsz keresni, akkor meg ne alkalmazott akarj lenni.

Dolgozhatsz 120ezerért, közben tapasztalatot szerzel, valamint ekkor szembejöhet egy lehetőség, aminél többet is kaphatsz. Valamint addig sem otthon lógsz, továbbá a 120 is több a semminél. Új dolgokat tanulhatsz, és az is lehet, hogy nem is abban fogsz dolgozni soha, amit tanultál 10 éve. Főleg, mivel nem dolgozol azóta, így nem is vagy tapasztalt benne. Ha karriert szeretnél, kezd alul. Senki nem fog alkalmazni 300-ért a szakmádban csak mert elvégezted ezt nagyon régen.

Én első munkahelyemen az első 2 hónapban ingyen dolgoztam, pusztán a tapasztalat miatt, majd további 2-3-at 800 Ft/óráért, bejelentetlenül. Következő helyen jóval többet kaptam már, a mostaniról már nem is beszélve. Most 28 vagyok. Örültem, kikerültem a komfortzónámból, tapasztalatot szereztem. Emlékszem akkor, teljesen be voltam parázva, hogy el kell mennem egy interjúra, vagy akár csak a cv-met alig mertem elküldeni, de ha most váltanék, akkor simán beadom 30-50 helyre, és elmegyek csevegni a HR-esekkel ahány helyre csak tudok, már csak azért is, hogy a kommunikációm fejlődjön és következő helyen jobban eltudjam adni magam :)

És igazából jó családból származom, de ennek nincs köze ahhoz, hogy karriert építek, és eljutottam odáig ahol most vagyok.

Nem tudom, milyen betegsége van anyukádnak, mit jelent az, hogy felügyelni kell, s ez mennyiben akadályozza a munkavállalásodat, DE:

Én is úgy érzem, hogy inkább csak kifogásokat keresel, nem megoldást, és a 3-as válaszában pedig minden benne van, tökéletesen leírta.

"persze dolgozhatok 120 ezerért, de életben nem lesz igy semmire pénzem, "

Nos, "játszunk" el egy kicsit a gondolattal: amennyiben otthon élsz, a havi 120 ezer ft-ból mondjuk 50 ezret hazaadsz, 20-at elköltesz, 50-et félreteszel, az egy év alatt 600 ezer ft, 5 év alatt 3 millió ft és az általad emlegetett 10 év alatt már 6 millió ft-nál tartanánk: abból már vidéken is lehet egy házat venni, de 2 év alatt egy kocsid is lehetett volna (1 millió 200 ezer)

és mindeközben még haza is adtál - hogy apádnak se kelljen olyan sokat dolgozni. Csak hát azért, hogy az ember megéljen, spóroljon, bizony tenni is kell érte, nem a sült galambot várni.

Való igaz, ha elmész valahová 120 ezerért és szerzel gyakorlatot, tapasztalatot, akkor utána már könnyebben lehet magasabb fizetést is találni.

Tekintve hogy jelenleg egy fillért se keresel így se lesz soha az életben semmi pénzed úgyhogy nem fogom miért szólod le a havi 120 ezret. Ha legalább elmennél a gyárba lenne valami kis pénzed amiből félretehetsz vagy esetleg haza is adhatsz hogy ne a szüleiden élősködj. Talán még barátnőt is találsz, sok pár jön össze a munkahelyén.

Feljebb lépni gyáron belül is lehet, nem kell ahhoz nyalizni csak jól dolgozni. Vannak gyárak ahol műszak vagy csoportvezető is lehetsz, mert csak érettségit kérnek, de lehet jelentkezni anyagmozgatónak, minőségellenőrnek, raktárosnak stb. Ha elkezdesz dolgozni egy gyárban ezeket úgyis jobban tudod hova lehet menni, mert első körben házon belül szokás embert keresni vagy a dolgozók ismerettségi köréből (elég gyakoriak az ilyen hozz be egy embert és kapsz bónuszt dolgok is ha mondjuk kevés az alkalmazott).

Hol írtad egyértelműen hogy gyárban dolgozol?

"Gyárban dolgoztam" - ez elég múltidő

"Itthon ülök","nincs havi keresetem" - ez meg a jelen

"Akinek nincs pénze az nem tud boldogulni?"

Boldogulni nem pénzzel, hanem ésszel kell.

És persze szerencse is kell az élethez.