Hogyan lehet túllépni azon, hogy azt érzem a munkáim során, hogy vagy haszontalan, amivel az időmet töltöm, vagy egyenesen rossz (az embereknek, a világnak stb. )?

Egy időben dolgoztam egy amerikai szerencsejátékkal foglalkozó cégnél. Magyar viszonylatban nagyon jól kerestem, a munka kényelmes volt és stresszmentes, lehetőségem volt Las Vegasba utazni a cég főhadiszállására, papíron álommeló. De pontosan én is így éreztem, ahogy te. Nem tudtam elrendezni magamban, hogy én 6-7-szeresét keresem a családban szociális munkásként, a baráti társaságban mentősként dolgozóknál. Talán kis túlzással, de én is hozzájárultam egy olyan dologhoz, ami családok életét teszi tönkre, akiken aztán pont a szociális munkások próbálnak majd segíteni... Szar embernek éreztem magam, és ez kihatott az életemre.

Megoldást igazából nem találtam. Ott nem tudtam maradni, elkezdtem más után nézni, de az életemet már ráépítettem a magas jövedelemre, úgyhogy a lehetőségeim ebből a szempontból korlátozottak. Amiben ilyen sok pénz van még, és ahol lehetőségem lett volna munkát találni az a tőzsde, hadiipar... egyik sem kifejezetten a világ jótevője. Végül kötöttem egy kis kompromisszumot, és marginálisan kevesebb pénzért egy mondhatni semleges helyen dolgozom biztonságtechnikai területen, így most egy kicsit jobb. De továbbra is úgy érzem, hogy szeretnék valamit tenni a világért, de nem tudom, hogy hogyan.

1-es, le a kalappal előtted - minden elismerésem a Tiéd!

Nem gondoltam, hogy vannak még emberek, akiknek lelkiismereti kérdés is a munka (mint pl. a kérdezőnek is)

De hogy a kérdésre is válaszoljak: én takarító vállalkozó vagyok, társasházakat takarítok (noha végzettségem ennél lényegesen több van) és szinte naponta szembesülök munkám hiábavalóságával.

Lehet, hülyének néztek, de én szeretek úgy kijönni egy társasházból, hogy rend és tisztaság van, de amikor jóleső érzéssel kilépek a rendbe tett házból és belelépek a kapunál egy kutyaszarba, ott, ahol előttte 20 perccel takarítottam, locsoltam fel a járdát, akkor bizony sírhatnékom van néha.

Vagy amikor húsvét hétfőn felmosom a kapualjat, mert tisztelt "kultúrált" lakók összepisálták és egy fél óra múlva megyek vissza a kukákat behúzni és akkor meg a kapu van összepisálva, akkor bizony nagyon-nagyon elkeseredett tudok lenni :-(

De ilyenkor arra gondolok, hogy bár hiábavalónak tűnik a munkám, de ha nem csinálnám, akkor a betegség, és mindenféle járványok ütnék fel a fejüket, az emberek térdig gázolhatnának a másik ember hányásában, a kutyaszarban, stb. (bocsánat, de sajnos ez van).

Szóval legalább nem rosszabb a helyzet és még meg is élek belőle, ki tudom fizetni a lakhatást, rezsit, tudom nevelni a gyerekemet, stb. - én így teszem túl magam rajta...

De pl. dohányboltba nem mennék eladónak (pedig volt idő, amikor rákényszerültem volna), mert nem akarok segédkezni más egészségének tönkretételében (tudom, most egy csomó dohányos le fog húzni :D ) Sajnos túl sok tüdőrákos beteget láttam meghalni :-(