Jó a munkahelyetek?

Jó a fizetés (multi)... van sok növény az irodában... és itt meg is állt a pozitívum. :)

A főnökség és az a sokat emlegetett céges kultúra ami igazán számít. Nem érdekelne ha egy alagsorba kellene dolgoznom ha főnököm és a fizetés is korrekt lenne.

De a főnök egy agresszív perfekcionista. A kollegáimmal nem lehet beszélni (kérdezek néha tőlük és még csak nem is hümmögnek egyet sokszor, a kollegális beszélgetést meg hagyjuk is...).

A munka nekem monoton, bár másnak lehet sok lenne, de én ennél nagyobb kihívásokhoz vagyok szokva (folyamatfejlesztő vagyok és céges minőségellenőrző).

Nagyon csilli-villi a nyitott munkatér (open office) de irritáló hogy mögötted lesi a főnök a hátadat és ha az itt ülő 90 embernél valakinél elpattan a cérna, 89 hallgathatja.

Szóval ebben ellehetnék éveket mint sokan, de nem ez nekem nem célom. :) A jövőkép hogy hamarosan váltok.

Nemrég hagytam ott. Lakatosként dolgoztam. Havi nettó százhatvanezer forint. A szabadságot és betegszabadságot mikor odakerültem, csupán háromezer forinttal fizették. Egyszer megróttak egy hiba miatt. Fölment bennem a pumpa. Elkezdtem hőbörögni a főnökkel, mondván hogy ők is nagyon sok "hibát" követnek el, és fölvilágosítottam őket, hogy a szabadság, betegszabadság fizetésével kimerítik az egyiket többek között. Nem szeretem, amikor a bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű. Rajtam kívül volt még egy tökös kollégám, akinek volt mersze mellém állni az ötvenhárom ember közül. Megjegyzem, elég szomorú a népünk gyávasága. Ötvenöt ember közül csupán ketten voltunk tökösek szembeszállni a főnökkel. Szomorú.

Viszont elegek voltunk csak ketten ahhoz, hogy eredményt érjünk el. Két nap után már mindkét szabadság fajtát úgy fizették, ahogyan az elő van írva. És nem bocsájtották el egyikőnk sem. Ez két évek volt megközelítőleg.

Most váltottam. Én mondtam föl.

Szóval, ne legyetek beszariak!

Másik, egy jó barátom munkahelye.

Éppen hogy nyolc órán keresztül állva végzik a munkájukat egy multi gyárban. Pörögnek mint a gép. A főnökség, de még egy pici fokkal fölöttük álló dolgozó is úgy beszél velük, ahogyan még a kutyával sem szoktak. Mindezt száztízezer forint nettó jövedelemért. Olykor sír is, amiért kifárad, hajtják őket mint az állatokat, emberhez nem méltó módon beszélnek velük alamizsnáért.

Közöltem is vele, hogy nevetségesek a dolgozók, hogy ezt eltűrik.

Nem tudom, a népünk többségének semmi vér nincs a pucájában.

Oké, valamilyen szinten megértem azokat, akiknek családot kell eltartani, és be vannak tojva az elbocsátástól.

Viszont, ha ez mindig így fog menni, ahogyan jelenleg, és nem változik a dolgozó emberek önbecsülése, akkor itt változás az életben nem lesz.

Isten áldjon benneteket.

A munkahelyem elmegy. Egyik nap jól érzem magam, másiknap kevésbé. Alapvetően attól függ milyen színű bugyit/gatyát húztak a főnökök, vagy éppen ki mivel álmodott az éjszaka.

A fizetésem nettó 490 ezer, ezért cserébe jár egy nagy adag felelősség, sok feszkó és agytúráztatás. Monotonnak abszolút nem nevezném, abszolút pörgős, avagy néha napján brutál gyilkos. Jövőkép van, de nem itt. Terveim szerint 1-2 év alatt rendbejövünk anyagilag, kifizetjük a hitelünket, stb., majd családot alapítunk és én anyaként nem jövök már vissza ide dolgozni. Ez az a munka, amit fiatalként lehet tűrni egy támogató társ mellett, de családanyaként már sok lenne.

Motiváció nincs. Csak a pénzzel tudnak (éves fizetés emelés és évközi prémium feladatok), de ez is elveszti egy idő után a varázsát.