Normális, hogy nettó 300 ezer forintos fizetéssel sem vagyok megelégedve?

@13

Nekem van egy 68%-os stalkerem ezen az oldalon, az ő szavait idézem: "mindenki a saját fizetési szintjének megfelelő lakhatást keressen". Vagyis nem pontosan ezt mondta, hanem magasabb lóról, rám lefele nézve, ahogy szokta (de azért, ha ezt olvasod: még így is szeretlek <3), de ez volt a lényege. Mondjuk azon nincs mit vitatkozni, hogy elképesztően pofátlanok a főbérlők; én szobákat néztem csak, amikor még voltak ötleteim, hogy felköltözzek Pestre, és bizony rezsivel meg opcionális közös költséggel együtt még a legótvarabb, wifi, tévé, parkolási lehetőség és kutyatöke nélküli 3 m^2-es lyuk a város határában se jött volna ki 70 alatt. Az mondjuk elgondolkodtató, hogy én most árufeltöltőként jobban keresek, mintha a végzettségemhez közelebb álló munkát végeznék pesti szállással... ugyanakkor senki sem kötelez senkit, hogy elköltözzön. Főleg, ha csak azért teszi, hogy elmondhassa magáról, hogy nem a szüleivel lakik.

A többi mondjuk valóban egyedi preferencia kérdése, és én nem ironikusan (és végképp nem költőien) kérdeztem, hogy milyen igényei vannak annak, aki 300-ból nem jön ki hó végén. Én soha nem tekintettem státuszszimbólumként se biciklire, se autóra, se telefonra, se ruhára, se semmire, illetve nekem türelmem és ingerem se lenne "esetenként beülni egy étterembe". Meg hát szórakozni se járok. Így nekem nemcsak pénzem, de igényem sincs a legnívósabbra semmiből. Viszont aki, ahogy mondják, a szomszédnak vesz autót, csak újonnan vesz ruhát és abból is a legmárkásabbat és nem hajlandó megenni semmit, ami nem 10 perccel előtte főtt meg, ott azért, legyünk őszinték, a fejben van a baj. Aki félre akar tenni, az félre fog tenni 125-ből is, aki meg nem, az elherdálja a félmillát is.

+1: 40-ért egész korrekt számítógépet tudsz venni használtan. Én majdnem minden számtech cuccomat neten, használtan vettem (és adtam el), és tökéletesen elégedett voltam mindig. Jó, pont a Vaterát nem használnám erre a célra, de n+1 informatikai apróhirdetéses oldal létezik. Nyilván azon is el lehetne filózgatni, hogy kinek mi a jó számítógép, mert ha az általad említett átlagpolgár igényeit vesszük figyelembe (filmnézés, YouTube és Facebook, extrém esetben Word+Excel - játékra, videovágásra évi 0 perc megy el), akkor még a 40 ezres gép is már-már pazarlás, mert ezt minden gép tudja megfelelő minőségben, ami a Pentium 2 korszak után készült. Anyám töltött káposztájánál meg kevés finomabb dolog van.

Én 350-et keresek, mégsem vagyok mindig elégedett.

Persze lehet jönni azzal hogy "te mocsok, hát a minimálbér sokszorosát keresed". De mikor azt látom hogy elvégzem a felettem álló feladatait is, akik meg havi szinten milliókat kaszálnak akkor elgondolkozom hogy az a 350 is kevés.

Elégedett igazából akkor lennék, ha lenne lakásom. Annak a rezsijét már bőven fedezné a fizetésem, azon felül meg max autó ami nagyobb kiadás lehet minden másra jutna.

"Aki félre akar tenni, az félre fog tenni 125-ből is, aki meg nem, az elherdálja a félmillát is."

Ez egy tény.

A másik tény viszont az, hogy nem mindegy hogy aki félre akar tenni az 125 ezerből vagy 250 ezerből tesz félre. 125-ből félre tudsz tenni mondjuk havi 15-öt. 250-ből meg 140 ezret ugyanazzal a szinttel. A fizetésed kétszeresével kilencszeresét teszed félre...nem mindegy.

Saját példámon nézve, átlag "fogyasztásom" 120 ezer mindennel együtt (albérlet, kaja, utazás). kerestem 180 ezret, abból havi 60-at tudtam félretenni. Diákhitelem 250 ezer volt, gyakorlatilag fél évig csak azért kellett dolgoznom, hogy visszafizessem. Ezzel szemben a mostani fizetésemből gyakorlatilag első hónap után ki tudnám fizetni egyben az összeget.

Ráadásul ha már igények.

125 ezerből 110 elmegy az életedre, 15-öt félreteszel. 250 ezerből ha növeled az igényeid, jobb kaja, esetenként 1-2 nagyobb kiadás (telefon, étterem, szórakozás), növeled mondjuk 180 ezerig. Még akkor is marad 70 ezer forintod félretéve. Magyarul 2x nagyobb fizetéssel, 1,5x több kiadás mellett még mindig 4,5x többet teszel félre.

Az elköltözés meg egy összetettebb dolog. Sajnos a társadalom is azt nyomja felénk hogy aki otthon lakik az biztosan csak önállótlan anyuci apuci kedvence lehet. Másrészt ott van az én házamban laksz akkor én diktálom a szabályokat mentalitás sok szülőnél is.

És ha már lakhatásról beszélünk, akkor a kereseted a jövő szempontjából sem mindegy. Nem mindegy hogy mire felnő a gyereked, tudsz neki venni egy házat valahol, biztosítva neki az alapokat. Vagy zéró összeggel tudod támogatni és otthon kell lakjon veled.

Számítástechnikai dolgokkal én is úgy voltam régen mint te. Nézegettem használtan, elmentem érte, megvettem. Néztem mi az olcsó, mi az ár érték arányban a legjobb. Manapság meg őszintén szólva teljesen leszarom.

Persze alapvetően utánanézek hogy megéri e megvenni ezt vagy azt, viszont a munka során rájöttem hogy az idő pénz. A nagy része elmegy munkával, a maradékot pedig én nem arra akarom pazarolni hogy a fél várost átutazom, 2-3 órát utazva csak azért hogy 2 ezer forinttal olcsóbban megvegyek egy használt terméket ami ráadásul teljesen lutri. Simán lerendelem online, kiszállítással, vagy az első jobb üzletben megveszem és onnantól örülök.

Vagy oké hogy te szeretsz otthon ülni és semmit nem csinálni, de átlag ember azért kicsit többre vágyik. Én például szeretem az autósportokat. Korábban az F1 elérhetetlen volt, de jövőre lehet kimegyek, mert egy élményt jelent. De akár csak egy túraautó vagy kamion EB is 8-10 ezer forint. És nem mindegy hogy az a 10 ezer minden megtakarított pénzed, vagy simán azt mondod hogy mehet a levesbe mert az élmény többet ér. Vagy ha csak elmegy valaki túrázni a hegyekbe, még ha busszal, vonattal is mész akkor is 2-3 ezer forint csak az út, veszel kaját, csokit, eszel valahol újabb 2-3000, és nem is szórtad a pénzt, csak alapvető dolgokra.

#15:

Értelek, és sokan hasonlóképpen élnek, mint te, de ez abból fakad valóban, mint amit említettél is, hogy nem alakul ki igény a jóra, mivel valószínűleg hasonló mentalitású emberek között szocializálódtál, szüleid is szerény életet éltek és megszoktad, hogy az a normális, ha kb csak vegetálsz. De az attól még nem nevezhető polgári, középosztálybeli életnek, hogy használt cuccokat turkálsz, spórolsz a kaján és szüleid főznek rád, "fejben problémás" esetnek tartod, ha valaki új, jó minőségű dolgokra költ, vagy furcsállod, ha valakinek a lakhatásnál nem a költséghatékonyság az egyetlen szempont, hanem az önálló, független élet, még ha az anyagi áldozatot is kíván.

Én viszonylag jó módban nőttem fel, szüleimtől azt az értékrendet örököltem, hogy ne sajnáljuk magunktól a jót, főleg ha élményekről van szó, mert azt nem veheti el senki. Épp ezért az utazási szenvedély és a rengeteg program, sport azóta is szerves része az életünknek. Nem érdekel, hogy ez sokba kerül, én nem azért dolgozom, hogy otthon üljek és kuporgassak, hanem tartalmas, boldog életre vágyom és ezt csak így tudom megvalósítani, mivel vannak igényeim. Számomra ez a normális és egyáltalán nem találom luxus életvitelnek azt, hogy az ember igényesen étkezik, ruházkodik, néha szórakozik és el tud menni nyaralni egy hétre külföldre egy szép helyre. Ennek viszont a költségvonzata nem jön ki 300 ezerből sem. Nyilván ha 150-et keresnék, én is meggyőzném magam arról, hogy ezek felesleges hülyeségek, ezt hívják kongnitív disszonanciának, de ha már tanultam sokat, piacképes szakmám és felelősségteljes munkám van, nyilván szeretném ennek a gyümölcsét learatni és egy normális minőségű életet élni, nem pedig szűkölködni és egész nap azon gondolkodni, hogy min mennyit spórolhatok.

"és megszoktad, hogy az a normális, ha kb csak vegetálsz"

Egy milliárdos eletvitelhez képest te is csak vegetálsz. :)

Mindenki a saját bevételéhez igazitsa az igényeit. Nincs gond azzal ha luxusra költesz mert megteheted. A gond akkor van, ha 300-at keresel de nem jössz ki belőle, totál el vagy adósodva.